Miért féltenek ennyire e szüleim? Mit csináljak hogy hagyjanak békén?

Attól, hogy 19 vagy, a helyzeten semmit nem változtat.

Próbálj kicsit megértőbb lenni a szüleiddel.

Jobban örülnél, ha le se szarnák merre vagy? Ez csak elsőre hangzik olyan jól. Volt - valamilyen szinten még van is - egy olyan volt osztálytársam-haverom aki elindult reggel fél hétkor és ha este 11kor ért haza az se érdekelt senkit, az anyja zombi-módon bámulta a tévét, az apja meg nem is élt velük. Akár napokig is ellehetett volna az utcán, nem is keresték volna, ennyire leszarta az anyja. És voltunk akkor 11 évesek.

Szomorú ez. Csak elsőre hangzik ez "nagyszerű dolognak". Azért jó érzés, ha tudod, hogy valakinek számítasz, még akkor is, ha ez egy kicsit terhes dolog néha a számodra.

Nem mindegy, hogy milyen környéken sétáltok.

Lehet, hogy az idegesíti őket, hogy későn fekszetek és nem pihenitek ki magatokat, vagy későn is keltek és el van csúszva a napotok.

Nyári estén inkább megértem. Ilyenkor decemberben nem tudom, miért jó este 10 után kint csámborogni.

Suliban ülsz, hazamész, de azt kétlem hogy mindennap kell pakolnod, takarítanod. Ha egyik nap rendet csináltál, az kitart másnapig legalább. Megcsinálod a házid és este 6-7 felé kimész a barátoddal. Nyolcra otthon vagy, az még nem késő este, mégis belefér a séta.

Amikor meg dolgod van, akkor meg nem mész ki vele. Még nem vagytok sem élettársak, sem házasok. A szüleiddel élsz egy háztartásban egyelőre. Természetes, hogy többet akarsz a barátoddal lenni, és ez kéne ösztönözzön arra, hogy tegyél a közös jövőtökért. Építsétek fel az életeteket, és majd akkor lehet késő éjjel a saját udvarotokban kettecskén ücsörögni, vagy sétálni. Addig meg türelem.