A párom elakarja tiltani a gyerekünket a szüleimtől, mit tegyek? ( nagyon hosszú)

Lehet nem ide való a kérdés, akkor bocsánat.

Nem láttam eddig hogy a párom milyen ember, bár voltak már fura dolgai, de mindenkit kérek, hogy ez most ne a hibáztatásról szóljon!

Anyukám igyekezett jóban lenni párommal, de még a nyáron összevesztek egy dolog miatt, amin anyám teljesen megsértődött, illetve durvábban beszélt vele, emiatt tart is tőle. Ekkor én is nagyon kiosztottam páromat, szakítani is akartam (és elhihetitek az életben mégcsak megközelítőleg sem bántam még ennyire semmit, mint hogy akkor nem tettem meg!). Végül megbeszéltük, próbáltunk túllépni rajta. Ő nyitna ugyan anyukám felé, de anyukám ettől elzárkózik, igazából megértem őt. Szerettünk volna jelzáloghitelt felvenni, amiből megtudtunk volna venni, és felújítani egy ócska lakást, amit aztán többszöröséért eladtunk volna. A hitelhez anyukám aláírása is kellett, de ő ebbe nem ment bele, mivel egyáltalán nem bízik ebben az emberben, és fél, hogyha még csak kevés eséllyel is, de otthagyna engem 25 évre a hitellel. Mondtam hogy ilyen nem lenne, bár 100 százalékra én se bíztam ebben, max 98-ra... Ezt párom kissé nehezen nyelte be, én meg azt hogy nem tud ezen túllépni, mint ahogy a nyárin sem, mert időről-időre előjön a dolog. Addig mérgesedett a kapcsolatunk, hogy már egészen a szakításig jutottunk, amikor is nem jött meg a havim, és pozitívat teszteltem (védekeztünk). Erre először nagyon megörült, napokig olyan is volt mint egy álomférfi, de most meg kitalálta, hogy anyukám még mindig aláírhatná azt a papírt, -és most jön a lényeg- ha ezt nem teszi meg, vagyis "nem segít", akkor az unokáját se láthatja. Mondtam ehez nincs joga, ilyet nem tehet, meg ez nem kötelesség, ez max szivesség. De erőszakos, hogy de igenis, mint a gyerek apjának, az "eltartónak" joga van ehhez. Mondtam nem, és ebből nem engedek.

Mindenki azt mondja hagyjam ott. Ez nekem is jó lenne, de bevallom egyrészt kicsit tartok tőle, másrészt viszont szeretnék még adni egy esélyt, és tisztába tenni a dolgokat. Beszélek a családjával is, tudom hogy ők sem úgy látják ahogyan ő, és talán akkor magába száll. Olyan jó lenne ha boldogak lehetnénk. A gyereket biztosan tudom hogy imádná, már most szereti.

Legszívesebben otthagynám, mondtam hogy az lenne a legjobb, én nem tiltanám a gyerektől, de erről hallani sem akar. Azt mondta ha megpróbálnám, megkeresene.

Teljesen kétségbe vagyok esve, próbálok beszélni vele, folyamatosan, időnként úgy tűnik enged, aztán újra kezdi. Fogalmam sincs mit tegyek, már az is eszembe jutott hogy végső esetben megszökök valahova messzebbre. Valaki szerint ha otthon maradok akkor sem tud mit tenni. De nem akarok háborút. Az ő érzéseit is megértem a gyerekkel kapcsolatban, ezért lenne jó letisztázni a dolgokat, és ha továbbra sem működik még mindig leléphetek valahogyan, ha kell balhésan.

Racionálisan jó lenne a gyereket elvetetni, mert akkor simán megszabadulhatnék tőle is, de erre képtelen vagyok. A másik pedig hogy már igencsak elmúltam 30, és ő lenne az első babám.

Mit tegyek? Beszélek még vele, de mi lesz ha most enged, és később lesz baj, amikor már megvan a baba, vagy amikor már nagyobb? Mi van ha nem enged, és szakítok, és a rendőrségnek kell elvinnie a házunk elől, vagy a munkahelyemről? Látom mi megy ebben az országban, ha valakit félholtra vernek, az se kap semmit. Azt tudom hogy jogilag sehogyan sem tudná elvenni a kicsit, max ha az őrületbe kerget, és idegösszeroppanást kapok. Sajnos hiába van állandó munkám, van egy hitelem, ami miatt a gyesből alig fog majd valami maradni, ez nemtudom mennyire számít. De ha a szüleimmel élek, az megint más, vagy végszükség esetén bölcsi. (neki jelenleg nincs fix jövedelme, de mindenképp elakar menni)

Félek, de még mindig látok egy szikra reményt, megakarom ezt fogni. De lehet csak túl naiv vagyok? Mindenki azt mondja hagyjam ott, ez csak rosszabb lesz. Nem tudom mi lenne a legjobb. Vagyis de, az ha megtudnánk beszélni. A gyereket talán nem kockáztatja be, hisz gondolom azzal ő is tisztában van, hogy jogilag a gyerek az anyáé.

A másik pedig hogy azt mondta házasodjunk össze. Így viszont már több joga lesz, ha esetleg valamit forgat a fejében. Vagy ez sem így van?

Teljesen kivagyok.