Szerintetek most mit kellene csinálnom?

Ezt a kérdést előzőleg én írtam ki. http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Aztán közben rájöttem, hogy egymás után vannak a születésnapok, napra pontosan, az édesapjáé is. Vettem egy könyvet, hozzá csomagolópapírt, mindent, és megvettem a sütihez az összes hozzávalót. Miután mindent megvettünk, akkor mondta a párom, hogy a szülei mondták, hogy nem is kellett volna bármit vinnem, de ő nem akarta megmondani, mert úgy van vele, hogy aki akar, az vigyen. Sajnos nem volt olcsó, ezzel nem sajnáltatni akarom magam, hanem elkeserít, mert az amúgy se túl gazdag mamámtól kértem rá pénzt, le is írom, miért.

Megkérdeztem párom, hogy mikor menjek oda, mert más városban lakunk, és a tortát csak kocsival tudom bevinni. Ezért megkérdezte a szüleit, erre azt mondták, hogy később menjek, mert sokan lennének. Ez eléggé elkeserített, mert csak a párom nővéréék mennek, két pici lány, a férj valószínű külföldön lesz, de ha mégsem, akkor is csak négyen vannak, és sokszor voltunk már úgy, hogy ők is-én is együtt ebédeltünk. Persze tudom, hogy az apja engem nagyon gyűlöl, hiába teszek meg bármit is, és ezért nem kellek én oda, de a párom napokkal ezelőtt megkérdezte őket, és azt mondták, mehetek... aztán párommal is összevesztünk ezen, mert ha legalább szólt volna, hogy azt kérték, ne vigyek semmit, csak apróságot szereztem volna be. Most olyan bűntudatom van, hogy mamától kértem pénzt, gyakorlatilag a semmire... tudom, hogy szívesen segít, de alig van neki is, és ez most olyan rossz. Gondoltam arra, hogy megcsinálom és elviszem nekik, de ebben a melegben egy másfél órás utat nem bírna ki egy ennyire csokis torta... meg az is bánt egy kicsit, hogy így közlik, hogy majd menjek, amikor szólnak. Persze, miután mindenki elment. Így még szólni is kell a párom nővérének, mert az egyik hozzászóló tanácsára megbeszéltem vele, hogy ő ne csináljon tortát, majd én... és ez most olyan rosszul esik... én dramatizálom tényleg túl?