Szerintetek is elég ennyi segítség?

Szerintem nem. A gyerekhez nem lehet fáradt. Csak fordítsd meg a nemeket: ha te csinálnál annyit, mint a férjed, klassz anya lennél, vagy lehurrognának? Az utóbbi.

Anya sem mondhatja, hogy most le vagytok szarva, fáradt vagyok.

Egyébként mikor olvastam, hogy "hétvégén eljön velünk kirándulni", akkor újra elolvastam az elejéről, mert azt hittem, a volt férjedről beszélsz, csak elsiklottam felette.

Szerintem érthető, hog fáradt vagy, és igazságtalannak érzed. A férjed szerintem nem is veszi észre, hogy milyen szerencsés helyzetben vagytok, és nem értékeli, hogy részedről miylen éldozat a mindennapok megoldása, és hogy nemcsak ő fáradt, hanem te is, csak neked nincs más választásod. Én a helyedben nem használnám ki ennyire, hogy neked rugalmas a munkaidőd, neki meg nem. Nyilván Te is sokkal jobban járnál, ha nem csúsztatnál, hanem megcsinálnál mindent, amit kell egyben, aztán letennéd a lantot, és nem éjszaka hoznád be a munkáddal azt, amit a gyerekezés miatt kihagysz. Hallod, akik szerint ez így rendben van, azok voltak már gyerekkel? Borzasztó fárasztó még hallgatni is a csacsogásukat, nemhogy minden napi teendőt ellátni velük kapcsolatban, de tudom, a jó anyáknak minden perc kincs, ami feltölt és boldoggá tesz! Az meg szerintem nem igazságos, hogy amíg a család sziesztázik, Te takarítasz egyedül. Neked nem jár a szieszta; mi vagy Te ingyen házicseléd? Tisztában vagyok vele, hogy a háztartások java részében pont ez megy, ami nálatok, sőt, még szerencsés vagy, mert legalább reggel "besegít" a férjed, és nem főzöl este, de akkor se tartom normálisnak. Szerintem meg kellene próbálnod azt, hogy ossztátok meg a napokat, mikor ki jön el hamarabb a munkából, ne csak Te szívj, a hétvégét meg rendezzétek át, hogy ne egyedül takaríts. Neki ez a felállás jó, de neked nem. Te nem érdemelsz olyan megoldást, amivel te is elégedett lehetsz?

És tudom, lehet támadni: nekem nincs gyerekem, és nem is lesz, úgyhogy csak osztom az észt és a megértésemről biztosíthatlak. Mi a férjemmel nem akarunk ilyen mókuskerékben élni, köszönjük szépen. Mindennek ára van, és nekünk a nyugalmunk, meg a saját függetlenségünk többet ér, mint az, hogy potenciálisan tönkremenjünk abban, hogy állandóan a másikra mutogassunk, hogy mit csinál, meg mit nem, mert a környezetben mindenhol ezt látjuk. Egyikőnk se akarja saját magát beáldozni a gyerekezés oltárán, márpedig nekünk nagyon sokmindenről le kellene mondani. Ti viszont vállaltátok a családalapítást, gondolom, mindketten jelen voltatok a döntéshozatalkor, úgy illene, hogy ketten is viselitek a terheit, és neked láthatóan aránytalan a terhelésed, amin változtatni kell, mert Te sem vagy alacsonyabbrangú, mint a férjed, te sem érdemelsz kevesebbet, és ezt meg kellene értenie, vagy valamilyen módon kompenzálnia, ha békében akartok még pár évtizedet lehúzni egymás mellett!