Mit tegyek? Nagyon rosszul érzem magam itthon.

A szüleim folyton elvárásokkal jönnek, de a testvérem folyton csak itthon ül gépezik, alszik stb...még a kaját is elébe rakják. Nem irigy vagyok , csak szimplán már besokaltam a sok éves brutális lelki terrorból amit kaptam az évek alatt. Én sosem szólhattam egy rossz szót sem mert elhordtak itthon minden szarnak,semmirekellőnek, rbncnak, hlyének,...és még sorolhatnám tovább.Holott még barátom sem volt és lassan már érettségizem. Életemben egy buliban nem jártam és barátoknál sem.

Úgymond menekülésképp rokonoknál szoktam lenni. Nagyszüleim se minta emberek de ott sokkal jobban érzem magam. Ha segítséget kérnek én azonnal (nem mindig) ott vagyok. mosogatunk,takarítunk,főzünk mindent amit itthon gyűlölök csinálni mert akárhányszor próbáltam segíteni az anyámnak kb. leordított hogy már ilyenkor mikor mindjárt kész holott egy szót sem szólt előtte sosem hogy légyszíves segítsek neki ezt meg azt megcsinálni és ebből neki az jön le hogy lusta,koszos,ügyetlen vagyok mert hogy nem takarítok szó nélkül.Valahol jogosan de valahol nem ugyanis ezer hogy a saját lakásomban ha lesz olyan biztosan mindent megcsinálok és nem vagyok ügyetlen egy háztartás elvezetéséhez se nem lusta.

Évközben 5kor kelek és délután 5ig ott vagyok a suliban.Hazajövök csak a panaszkodás megy és vizsga időszakkor estig tanulok. Ebből áll egy napom. Egyébként 4es átlagom mindig megvan, de ezek mellett neki mindig van problémája,elvárása. Sosem csinálok számára olyan dolgot amit értékelne.mindig lenéz.A testvéremnek még boltba se kell mennie. Semmit se kell csinálni. Úgy beszél a szüleinkkel mint az állatokkal még se mondanak rá semmit. Szinte istenítik hogy otthon ül és elvan magába.Pedig lassan felnőtt lesz.Engem meg azért is elhordanak mindennek ha elmegyek rokonokhoz akkor már minden ku*va vagyok hogy nem bírok otthon megülni és állandóan járkálok össze vissza.

Nyáron nem sikerült diákmunkát találni mert itt nincs annyi lehetőség persze ezért is volt vita.Pedig ott volt a kötelező nyári gyakszi is .

Szüleim és nagyszüleim közt mindig megy a vita mert nagyszülők engem védenek a szülők meg tesómat.

Teljesen össze ugrasztottak vele. Alig beszélünk .

Én hiába mondom hogy nem csinál semmit még le is támadnak engem.

Régebben kaptam rengeteg pofont,szaggatást most már biztosan nem hagynám ha megpróbálná

Van amikor kedves ideig-óráig de aztán kezdődik minden előröl és megint valami apróságba beleköt amit szerinte nem csináltam jól és egésznap csak szid...

Van hogy pl. egésznap a munkáról beszél hogy mennyire utál ott lenni amit megértek, de eddig akárhol dolgozott akkor se volt jó semmi,sehol... (Ha nemet mondok neki akkor szinte megőrül az idegtől.)

Kilátástalan vagyok és sokszor úgy érzem én vagyok a hiba . Remélem nem hisztinek tűnt csak próbáltam részletezni a problémám ami így is rövidnek bizonyult mert még tudnák sokat írni erről.

Kíváncsi vagyok mit gondol erről bárki is .

Ha valakinek van valamilyen tanácsa azt is várom.

Jöhet hideg , meleg elfogadom.