Hogyan lehetne ezt az egész helyzetet békés módon megoldani? (Már ha ez lehetséges)

Sziasztok. Próbálok rövid lenne, de van egy olyan érzésem, hogy mégis hosszúra fog sikeredni, szóval csak az olvassa el, akinek ez nem probléma. :D

Tehát az alap felállás: én 28 éves nő vagyok, a férjem 29 éves, akinek van egy 30 éves nővére. A nővérének pedig van egy majdnem 4 éves, pokolian hisztis lánya.

Az egyik probléma az, hogy a nővére, most hogy ők is felköltöztek Pestre, előszeretettel passzolná ránk a lányát, hogy tudjon a férjével kettesben pl ide-oda menni. De ez már havi szinten többször előforduló dolog. Tudni kell, hogy egyikünk sem tud mit kezdeni egy kisgyerekkel, nem is akarunk sajátot, többek között ezért is, mert idegesít a sírásuk, hisztijük. Márpedig a sógornőm lánya borzasztóan hisztis és szemtelen. Mindenért nyavalyog, semmi sem jó neki, bármit is csinálsz, nem fogad szót, kiröhög, tehát elég neveletlen.

Ettől független többször vigyáztunk már rá, de most már kezd teli lenni a hócipőnk nekünk is, hisz mi is csak hétvégén tudnánk pihenni és kettesben bármit is csinálni. Most nemet mertünk mondani a gyerek vigyázásra és elmagyaráztuk normálisan, hogy egyszerűen nem tudjuk kezelni a kislányt, értsék meg, hogy nekünk se viccből nincs gyerekünk és nem is lesz, de természetesen sértődés és duzzogás lett belőle, hogy mi az hogy.. Én kiakadtam, hogy még mi vagyunk a gonoszak és számon kérik, hogy mégis miért nem vállaljuk a gyereküket, így elküldtem a francba őket, a férjem is összeveszett a nővérével. Ééés még nincs vége, mert a sztori végére megjött anyós is, aki szintén hegyi beszédet tartott arról, hogy miért nem vagyunk képesek pár órát vigyázni az ő kis unokájára és megint rákezdett a "Mi az, hogy én nem akarok szülni" monológra. Ugyanis amióta megtudták, kiakadtak és bizonyos időközönként felhozzák és győzködnek, hogy de, de kell a gyerek.. Na mindegy, ez most más téma.

Anyósom egyébként beteg, vagyis valami probléma van a gerincével, csigolyáival, nagyon nehezen tud menni, fáj a háta, ő így csak ritkán tud vigyázni az unokára, hisz nem tud pörögni, futni, jönni-menni a 4 éves kislány után.

Aztán ehhez még hozzájött az is, hogy most vasárnap reggel 9-kor lesz a férjem egyik unokatesója gyerekének a keresztelője, amire anyós hívott minket is, hogy menjünk. Azonban a most vasárnap nekünk nem jó, mert egyrészt szombaton megyünk egy buliba, amire már megvannak a jegyek és jó eséllyel hajnalig fog tartani, másrészt ettől függetlenül vasárnap délelőttre is van programunk. Na erre anyós kiakadt, hogy hogy lehetünk ilyenek, biztos ez is azért van, mert mi gyerekgyűlölők vagyunk, mert normális ember vágyik utódokra stb.. :D Én nem is értettem. Egyrészt nem vagyunk gyerekgyűlölők, másrészt eleve nem erről van szó, hanem hogy van programunk, de meg se hallotta. Tehát barátom összeveszett konkrétan az egész családjával és nekik szent meggyőződésük, hogy mi vagyunk a hibásak. Engem ez különösebben nem hat meg, de valahol idegesítenek a történtek, a férjemen meg látom, hogy felrobban és mondta, hogy nem fog szóba állni velük, amíg bocsánatot nem kérnek, de a gond az hogy ha ez meg is történik, mindketten pontosan tudjuk, hogy egy idő után megint kezdődik az egész elölről, a nővére ugyanúgy megpróbálná ránk erőszakolni a gyerekét. Mégis ezt a helyzetet, hogy lehet a helyén kezelni? Vagy haragban leszünk vagy bébiszitterkedünk, amikor csak azt akarják?! Nyilván utóbbiba úgy se mennénk bele, csak nem látom hogyan másképp lehet ezt a helyzetet orvosolni..