Miért képtelen bármit komolyan venni az életben? Talán mert régen mindent túl komolyan vett?

talán mert másik városban van(vagy városba került...), kollégista, távol a szülőktől, szabályoktól, a környezete változtatja meg

ennyit a céltudatosságról, meg stb..

Volt egy középiskolai osztálytársnőm, sajnos őt a szülei erősen korlátozták (főleg az apja, néha 1-1 pofon kíséretében :( ). Nagyon okos, szorgalmas lány volt, hihetetlenül szende, nem is sminkelte magát. Fújjogott cigire és alkoholra, bulikra. Szóval amikor elvégezte a középiskolát, elköltözött otthonról és teljesen elszabadult. Egyetemre, fősulira nem járt, pedig ha valakinek ment volna a tanulás... Még megérteném, hogy a munka miatt nem ment egyetemre, mert menekülni szeretett volna otthonról, ez teljesen tiszta. De a facebookon látom, hogy azóta sminkeli magát (ez nem lenne akkora baj, ha nem egy útszélinek maszkírozná magát), cicik kirakva, cigi a szájban.

Azt szeretném kihozni, hogy ez a szülők hibája, amíg a gyerek otthon van addig korlátozzák, nem mehetsz ide-nem mehetsz oda, hogy nézel ki-öltözz át. Aztán jön az egyetem, jó eséllyel új hely-új város, kiszabadulnak a szülők "markából", hirtelen jön a szabadságuk. NEM azt mondom, hogy minden lány ilyen, szó sincs róla !!! de szerintem azért elég gyakori.

Nem azt mondom, hogy az én szüleim tökéletesek voltak. Visszagondolva én nem engednék meg ennyi mindent a gyerekemnek. Ha valaki tudná az akkori életemet, azt mondaná, hogy biztos egy bulizós parti k***a vagyok. Szabadon engedtek gyakorlatilag mindent (de csak szinte, azért voltak nagyon minimális szabályok), de hasznomra vált, kitomboltam magamat, majd teljesen a saját lábamra álltam 20 évesen. Nem lettem se alkoholista, sem drogos attól, hogy a szüleim nem "zárdában" neveltek.

Remélhetőleg ezek a lányok - akiket a szülők ilyen szinten korlátoznak - is kitombolják magukat és utána rendes életet tudnak kezdeni.