Vágjam fejbe apámat is és a páromat is egyszerre?
Mert tele van a zsákom azzal, amikor rajtam huzakodnak mindketten és keménykednek, jottányit nem enged egyik sem az álláspontjából és nekem bizonygatja mindegyik, hogy neki van igaza. Én meg utálom az ilyen szemét konfrontálódásókat, amik sehová nem vezetnek. Apám észrevételezte, hogy a páromnak kellett volna tennie xy valamit. Oké, apámnak igaza is van. Elmondtam a páromnak. Ő juszt sem tette meg. Na lehet kutyarongyként használni engem és huzakodni. A páromat kértem párszor, de eredménytelenül. Meddig kellene acsarkodnom vele? De ez dettó ugyanígy igaz visszafelé is. Apám is tesz olyasmit, amitől a párom kap hülyét. Ott is ugyanúgy csak értetlenkedés az osztályrészem és a huzakodás. És hiába kértem már ezerszer, hogy egymással meccseljék le, engemet hagyjanak ki, mégis mindegyik nekem dunnyogja a magáét a másikra.
Összegzés: ezek nem akkora horderejű dolgok, hogy ezért mondjuk szakítsak a párommal, sajnos perpill anyagilag nem állunk úgy, hogy különköltözhessünk. Külön vagyunk, de egy épületben, kvázi szomszédokként, de túl sok közös ponttal és ilyen idióta súrlódási felületekkel. Tényleg néha mindegyik felbssza az agyamat úgy a konok intoleráns makacsságával, hogy legszívesebben a holdig ugranék.
válasza:Én kicsit úgy érzem, hogy azért te is ludas vagy ebben elég rendesen. Ez annál a kijelentésednél tűnt fel, ahol azt taglalod, hogy apukádnak valami nem tetszett a pároddal kapcsolatban, erre te ezt rögtön továbbadtad neki.
Ha minden vita így kezdődik, akkor gyakorlatilag te vagy a tűzfészek, aki átvette az önkéntes postás szerepét, holott csak annyit kellett volna mondanod, hogy "igen apu, így van, de igyekszek majd jobb belátásra téríteni", aztán nem a párod fejéhez kell vágni, hogy apunak nem tetszik ez és ez veled kapcsolatban, hanem normálisan leülni vele, hogy "drágám, arról volt szó, hogy megteszed ezt és ezt, kérlek csináld meg mostmár a kedvemért"... Egy szót sem kell ejteni arról, hogy papának is szemetszúrt a dolog!!
Szerintem így sokszor többre megy az ember és feszültség sem keletkezik a két fél között!
válasza:Na, most megint megfájdult a fejem.
Vágd.
válasza:Mi itt meghallgatunk. Mondjad.
(A feltett kérdés technikailag nem megoldható)
1.db ötletem van: hallgasd meg a dunnyogásokat (mindkét oldalt) és bólogass,igen, igen, és adj igazat (mindkét oldalnak), majd ha vége, felejtsd el. NE ADD ÁT! Elfelejtetted és kész. Majd elmondják egymásnak, ha fontos (de úgysem fontos)
Ahogy az első írja:
""igen apu, így van, de igyekszek majd jobb belátásra téríteni", aztán nem a párod fejéhez kell vágni, hogy apunak nem tetszik ez és ez veled kapcsolatban, hanem normálisan leülni vele, hogy "drágám, arról volt szó, hogy megteszed ezt és ezt, kérlek csináld meg mostmár a kedvemért"..."
Igen, így kezdtem én is, de eredménytelenül zárult...
Az olyasmit meg nem tudom elsikálni, amik effektív dolgokkal járnak. Tehát ahol egyből észrevehető, hogy nem lett "megcselekedve" az elvárás.
válasza: válasza:Natessék, íme a példa a világ legszánalmasabb családjából:
Családunk: apám, mi a párommal, tesóm a párjával. Élettér: többgenerációs nagy ház, három szeparált lakrész.
Korosztály: bőven felnőtt. Életvitel: anyagi kényszer miatt nem tudunk külön élni, mert hitel is terheli az ingatlant és lesüllyedtünk jövedelmileg. Géppark: 3 autó, egy nekem, egy a páromnak, egy közös nagycsaládi. Tény: enyém épp nem jó, a nagycsaládi is épp lejárt műszaki, egyedüli forgalomképes a páromé.
És apánk elvárja, hogy a párom bocsássa rendelkezésre a tesóméknak a sajátját egy olyan célra, ami jelentéktelen, abszolút nem szükséghelyzet, ráadásul a párom hasonló ügyekben kapott már kölletlenséget. Viszont a párom sok másban segítségeket is fogadott már el a családban, így ők jogosnak érzik az elvárást, a párom meg nem, mert pont fordított esetben, autós ügyben viszont kapott már nemet.
Na ezt nem tudom a szőnyeg alá söpörni azzal, hogy mindenkit lenyugtatok és nem postáskodom. Bele vagyok rángatva egy olyan dologba, ami elvileg nem is kéne, hogy érintsen. Mindenki elvár, mindenki konokoskodik és rajtam csattan az ostor, aki ebben tényleg ártatlan és ártalmatlan.
válasza:A család az család, ha segitséget vársz bármikor neked is nyújtanod kell.
Az autó viszont egy speciális eset, ezer gond lehet abból ha kölcsönadja, olyan is ami nem egyböl derül ki és nem is lehet rámutatni hogy ez a te hibád. Vagy ha rá lehet, akkor sem biztos hogy lesz lové a kár megtéritésére. További ezer vitaforrás.
Viszont párod is kerülhet olyan helyzetbe, hogy ő kényszerül rá a családi autóra.
Én nem adnám kölcsön ha nem égető dolog miatt kell, sőt forditva nem is kérném el.
válasza:Nekem ez ilyen "bolhából elefántot" érzés még mindig (első vagyok). Ha fél napra kell az autó adja oda, gondja lesz belőle, akkor többé nem kell szívességet tenni, illetve meg kell fizettetni a kárt/büntetést bármit az illetővel és csókolom. Sőt, normális családban ha engem büntetnek meg gyorshajtással anyu autójával, akkor gondolkodás nélkül én fizetem ki értelemszerűen és történjék bármi is, ez így van.
Napokra én sem adnám oda, de az már a saját "hiúságom" oka, illetve a saját tulajdonom iránti ragaszkodásnak köszönhető, mindegy. Ezt is le lehet rendezni annyival, hogy ne haragudjon, lehet irigynek nevezni, de nem.
Nem értem miért kell ebből ekkora problémát csinálni egyrészt, másrészt pedig igenis a család tagja vagy, te hoztad a férjedet a családba ha úgy tetszik, neked is kellene "összetartanod" őket, nem pedig tudatosan szétzilálnod a postáskodásokkal. Nem kell neked semmit megoldani. Ha előkerül valami, akkor igen, megpróbálod megoldani, megpróbálod, ha nem sikerül akkor nem, bólogatsz mindkét félnek, ahogy itt leírták már és kész.
Köszönöm a reakciókat, jöhetnek még. (Az sem baj, nem sértődök meg, ha végül az derül, ki hogy én nem látom a fától az erdőt és túlspilázom a dolgot.)
Amúgy én vagyok a férfi (elnézést, ha nem hozom a sztereotíp férfiideál mítoszának álkeménységgel teli attitűdjét, sajnos az értelmetlen konfrontációk engem ki tudnak csinálni) a párkapcsolatban. A párom sajnos örökké utálkozik a családom tagjaira, a maga módján sokmindenben igaza is van, csak zavar hogy szerintem ő is túlreagál bizonyos dolgokat. De uez igaz a vérrokonaimra is. Mondtam már apámnak és a húgomnak is, hogy miért nem lehet bizonyos dolgokat nagyívben leszarni?
Na az autós példa: kutyánk van nekünk is és a tesóméknak is. A tesóm az, aki szerint muszáj a kutyájának autóznia is, mert azt szokta meg. (brrrr) Ők a közös családi autót szokták erre használni. A tesóm egyszer kijelentette, hogy abba a kocsiba jó lenne, ha nem szállnának be a mi kutyáink, mert a szagok zavarnák az övét. Viszont most meg elvárta mindenki, hogy a párom kocsiján vigyem a tesómékat kutyástól, hogy a kis dögnek meglegyen az autózás élménye. Na ezen a fasságon durrant el a párom agya is és az enyém is. De sajna apám meg a saját kérésének tekinti, (mondván, hogy mi is sok mindent kértünk már tőle) hogy ezt teljesítsük. A párom ezt igazságtalanságnak tartja (joggal) apám meg érvel az ő besegítéseivel. Sajnos az egész famili dugig van egy csomó ilyen érzelmi zsarolásra épülő függelemmel, legszívesebben tényleg a következő bolygóig meg nem állnék, úgy elszaladnék... :))
És nem azért, mert egy megfutamodó szar vagyok, hanem azért, mert torkig vagyok a sok éve örökké megrekedt módon tartó parttalan konfrontációkkal. Megoldani nem tudom. A párom is kissé merev, a családom túlelvárós. És mindez egy ilyen jelentéktelen baromságon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!