Mi élteti az ilyen családtagot? Egyáltalán mi viszi tovább az ilyen embert a hétköznapokban?

A nagymamám amióta az eszemet tudom terrorizál minket. Annyi kárt okozott már az életünkben, hogy megszámolni sem tudom. Bár mondhatnám hogy öreg korára lett ilyen, de nem, már ilyen volt gyerekként is. Olyannyira égetni valóan rossz gyerek volt, hogy a szülőfalujában a mai napig emlékeznek rá a vele egykorú idősek vagy az idősebbek (ha még élnek szegények). A szüleinek csak keserűséget okozott szinte, szegény testvérét (aki még él) teljesen elutálta magától.

Anyaként is rossz volt, verte és szidta mindig édesanyámat, egy jó szava nem volt hozzá soha.

Nagymamaként meg brutális... Annyiszor kihasználta már ha egyedül voltunk itthon a kisebb tesvéreimmel, hogy átjöhet szabadon és minket szekálhat, hogy egy kezemen nem tudnám megszámolni. Sajnos egybe nyílik a két lakás ezért elzárni sem tudjuk őt magunktól. Amikor kisebbek voltunk bántott minket, most meg hogy megnőttünk ordít, hazudozik rólunk, ellopja a cuccainkat, kiborogatja a ruháimat, vagy mint legutóbb, felgyújtotta a kerítésünket. :( És csak kacag, de nem örömtelien, hanem... nem is tudom min nevet. Nem vicces sztem hogy kárt okoz nekünk.

És semmit sem tehetünk ellene, a doki szerint kényszeríteni nem lehet kezelésre.

Azt mondogatja hogy ő még legalább 20 évig szeretne élni, hogy megkeseríthesse az életünket.

Ez vinné tovább a hétköznapokban? Tényleg ez a mondat éltethet még egy embert?

Féltem a családomat, pláne a szüleimet :S A nagypapámat már agyvérzésbe kergette, a szüleimet és a testvéreimet legalább biztonságban szeretném tudni. Mit tehetnék? Tudom, én már elköltözhetnék, de ők itt maradnak akkor is. :((

Bocsi, ha hosszú lett, de már ki kellett írni magamból...