Ez a változókor?

Anyu, apu furák. Mostanában.. jó pár hónapja. Berögzült szokásuk engem baszogatni, amit már megszoktam, mert most már csak én vagyok nekik itthon, meg hát én vagyok a legkisebb. (17) Új szöveg: ez az "egy kis tiszteletet!" mire adjak tiszteletet, hogy van egy 2centis hely ahol reggel csinálom a kávém, és fölöttem a drága apám pakolászik... mert nem tudja megvárni amíg végzek. Van egy asztal. Időpontokkal, mikor reggeli ebéd uzsonna.... stb. (gondolom tudjátok) rendesen le is megyek, h. ne legyen gond . kb. az összes ilyen közös evésnél összevesznek. Már semmit nem szoktam szólni, csak befejezem, és felmegyek a szobámba minél előbb. Anyu életében mindig is kötözködő volt velem... Beszélni se tud. : (?) egyek lekvárt.. csak vaj volt itthon. utána, h vegyem elő a salátát. alul van" hát felül volt. Ilyen szótévesztés valami betegség? mert már sokszor előfordult nála. ezen kívül mivel lefáradok a suliba előfordul, h. sokat alszok, vagy rögtön kidőlök ha hazajöttem pár órára... és anyám egyik nap döbbenten jön fel, és nézeget.. arra ébredek, hogy les! mondom uristn mivan?" erre: "hát csak azt hittem h. meghaltál.." :|||

Most meg eltervezték, h nyulakat fognak tartani...NYULAKAT! elmentek könyvtárba (sose jártak). Vettek ki egy rakat könyvet minden hülyeségről meg állattartásról is. 30-at legalább. hát mondom ezek nem normálisak... Apu még csirkét meg tehenet is tartana.. amikor ez egy város. !! Mindenki röhögőgörcsöt fog kapni, mert a környéken senkinek sincs. Ismerőseim is háziállatként tartják a nyulat, úgy mint a kutyát. Most ez normális dolog? Vagy én városiasodtam el túlzottan.. és belebolondultam ebbe az új világba? Vagy ők ilyenek? egyre idegesítőbbek.