Ettől még lehet rosszabb?

Mikor még 13 éves voltam apukám agyinfarktust kapott kettőt és ezért le bénult a jobb oldala mikor haza hoztuk a kórházból mi tanítottuk meg újra járni mert nem tudott ez két évig tartott de a két év alatt szinte minden nap veszekedett anyámmal.Mikor már tudott apám járni görbebottal akkor mindig ki ült éjszaka a konyhába persze olyan hangosan ment ki a konyhába hogy az egész család felébredt rá,anyám ki ment hozzá hogy meg kérdezze hogy mi baja és rendszeresen mindig veszekedtek persze apám kezdte mindig a veszekedést.És nagyon sok éjszaka így telt el persze én meg a nővérem ezt minden éjszaka végig kellett hallgatnunk és sosem aludtunk.Én mindig elaludtam suliba az órákon mert fáradt voltam rendszeresen.Az egyik év nyári szünetében már azt hittem el költözök otthonról mert már annyira sokat veszekedtek napi 3-4x össze vesztek.Aztán anyám kiborult és szívinfarktust kapott bent volt az intenzíven 1 hétig meg 2 hétig a sima osztályon.Aztán haza jött a nagyobbik nővérem el kezdte mondani hogy én miattam borult ki anyám meg mindig a szememre hányta aztán apám is azt mondta a végén meg anyám is csak a kisebbik nővérem próbált megvédeni hogy nem én miattam került anyám a kórházba.Azóta el telt 2 borzalmas év ,és megint kórházba került anyám daganatot találtak nála a nyári szünetem csak abból állt hogy mentünk anyámhoz a kórházba mostam meg takarítottam itthon.Néha már nem bírtam ezt a sok mindent és próbáltam egy kicsit kikapcsolódni és leültem számítógépezni meg mászkáltam össze vissza.Apám 1 nap után azt mondta egyfolytában hogy én miért nem csinálok itthon semmit meg hogy csak én költöm a pénzt és össze vesztünk és mivel már nincs benne annyi erő hogy megüssön mindig szavakkal bánt mindenfélét kiabál rám.A kisebbik nővérem időközben ki költözött külföldre 1 éve külföldön van a nagyobbik nővérem meg 10 éve.El mondtam a kisebbik nővéremnek hogy már nem bírom tovább ő meg mindig azt mondja hogy hagyam rá apámra amiket mond de már egyszerűen nincs erőm hogy rá hagyjam.Aztán megint azt mondja hogy anyám miattam van a kórházba meg már mások is mert apám mindig azt mondja hogy engem mindig kiszolgált anyám stb.Anyámat felhívtuk telefonon és anyám azt mondta hogy csak te hiányzol ezt mondta apámnak és mind a ketten sírtak ez rosszul esett nekem hiszen akkor én nem hiányzok neki?Tegnap haza hoztuk anyámat a kórházból le akartam ülni enni anyám egyből ordít velem hogy mit csinálok miért nem hozok neki egy párnát az ágyra meg hogy segítsek neki felülni az ágyból.És mondtam neki szeretnék enni és erre a válasz nem érdekli segítsek neki.Segítettem neki,utána apám kötött belém össze vesztünk és nem bírtam tovább be mentem a szobámba és el kezdtem sírni.Most fogok érettségizni és utánna még van 2 év szakma hogy fogok ki bírni ezt az időt? Bocsi hogy ilyen sokat írtam:S