Mi a baj a mi családunkkal? Miért nem tudunk együtt csinálni semmit?

erre mondják,hogy sajnos a pénz nem boldogít.

bizony egyedül nem tudsz sokat tenni,max összehívsz egy családi"megbeszélést" az egyik este,hogy ezt meg kell dumálnotok.aztán javasolj olyan ötleteket,hogy pl.1 hónapban egyszer menjetek el valahova egy hétvégére közösen.

Mond meg a nővérednek,hogy ez téged mennyire bánt,hogy a családjával semmit nem törődik.ha ez sem hatja meg,akkor mentek nélküli.attól te,meg a szüleid kipihenhetitek magatokat,és így hátha közelebb kerültök egymáshoz.

Ajánlom neked ezt a könyvet:

Thomas Gordon - A szülői eredményesség tanítása

A konfliktuskezelésről szól, a fele kb. arról szól, hogy hogy tudod elérni, hogy a másik elmondja a problémáját és bízzon benned, a másik fele meg arról, hogy hogy mondd el, ha valami problémád van úgy, hogy ne sértsd meg a másikat

Nem tudom, hogy hány éves kölyök vagy, de valóban sokkal-sokkal értelmesebbnek tűnsz a korosztályodnál. Meglepően okosnak. Csináltak veled valaha is MAWI-tesztet? (az a hivatalos IQ-teszt)

Én azt gondolom emellett, hogy túl sok felelősséget veszel a válladra. Nem neked kell családot csinálni egy olyan családból, ahol mindenki csak a maga egója után megy, magyarul ahol cska négy ember él egymás mellett, de nem alkot családot.

Ha nagyon okos az ember, akkor bizony eleve magányra ítéletetik, bárhány éves is és bárhova is szülessen. Ha emellett még "elképesztően gazdag is" a mai Magyarországon, az még magányosabbá teszi, mert a kortársai csak irigylik, de meg nem értik a gondjait.

Nem baj, ha más érdekel, mint a kortársaidat, menj a fejed után, de tudd azt is, hogy a kortársaid között kevés barátot fogsz találni. Erő kell ahhoz, hogy az ember az után menjen, ami számára a legfontosabb és vállalja önmagát, az álmait, a vágyait, a hajtóerőt, azt, ami neki a legfontosabb.

Olvass sokat, járj klasszikus koncertre - te megteheted azt, amit én a te korodban soha, de sokan mások sem. Becsüld meg a lehetőségeidet! Én veled ellentétben elképesztő mélynyomorban életem és rettenetes szüleim voltak. Mindent magam tettem, magamért. Nem volt könnyű. Jókai nevelt, Vörösmarty, a klasszikusok, 12 km-t bicikliztem, hogy olvashassak. Mindig nmagányos voltam, ma is az vagyok, úgy magyon megértelek. Én is családot akartam, megmenteni a csalédomat, de ma már tudom, hogy nem lehet. És nem is az én dolgom lett volna - a tied sem!

Én azt mondom, hogy ne akard megmenteni anyukát, sem apuka helyett apuka lenni, sem a nővéred életét kritizálni. A nővéred a maga életét éli, a szüleid szintén, és úgy fest, hogy te akarod mindenáron összekalapálni azt a családot, amiben NEKED kellene a szeretetet és a törődést megkapni a szüleidtől, az anyádnak kéne veled törődni, meg az apádnak - nem fordítva.

Hogy mit tegyél? Elsősorban a magad dolgaira koncentrálj, mert csak abból lesz jövő. Ha tudod, hogy mit jelent a komplexus szó, akkor azt is tudod, hogy tinédzserként az ember lázad és mindent kritizál.

Ha romlik a tanulmányi eredményed, vagy egyre befelé húzódóbbá leszel, javaslom, hogy menj el egy szakemberhez. (Ifjúsági pszichiáter), mert ez azt jelenti, hogy túl sok rajtad a lelki teher. A szüleid kőgazdagok, símán kicsengethetik még a magándokit is.

De egy a lényeg: azt próbáld megérteni, hogy NEM TE VAGY A FELELŐS MÁSOK ÉLETÉÉRT! Nem tudod őket megváltoztatni, nem tudsz más embert faragni belőlük - magadon dogozz, ne rajtuk.

"Voltam már szakembernél, de nem nagyon segített. Őszinte leszek veled: sokallom rá a pénzt. Tudom, hogy kifizetik értem, de egyszerűen ÉN érzem rosszul magam. Olyankor mindig az volt az érzésem, amikor már ott voltam, hogy nincs is semmi olyan bajom, amihez ez kéne, meg mit szólnának a barátaim, ha ezt látnák. Kiröhögnének. A pénzről meg annyit, hogy megtehetjük, ez igaz, de attól függetlenül ha nem muszáj, akkor én nem adnék ki pénzt. Ők is ebben a szellemben neveltek. Egyszerűen én soknak éreztem és rosszul éreztem magam tőle (ez meg nyilván nem olyan dolog, amit az illető szakember szemébe mondanék). Az egyetlen megmaradt lehetőséget az akaraterőmben és az iskolapszichológusban látom, bár fogalmam sincs, hogy fogok hozzá járni anélkül, hogy mások megtudnák. Ugyanis azt nagyon nem akarom."

Nézd: vagy vállalod a terheket egyedül és azt, hogy esetleg belerokkansz, vagy vállalod azt, hogy keresel egy jó szakembert.

Azt is érdemes eldöntened, hogy mi a fontosabb: a magad útját járni és vállalni a nehezebb utat, vagy mindenáron megfelelni a haveroknak - azoknak, akik egyébként valójában nemigen fogadnak el, ha valóban olyan okos és gazdag ember vagy, ami már magányra ítél. Nem tudnak veled mit kezdeni. Egy átlagos tinédzser nagyon-nagyon más, mint te.

A gazdagság önmagában mégcsak vonzaná a haverokat, mert sok a felszínes ember. Similis simili gaudet. De hogy ehhez ilyen értelmes ember is vagy, az már bizony magányra ítél.

Pénzen fXszarizni nem szabad, mert ha aközül választhat az ember, hogy a pénz vagy a lelke-teste üdvössége és egészsége, akkor nem gondolkodik a pénzen. Én nagyon szegény voltam, mint írtam is - természetes, hogy a magad baja mellett ez esetleg elkerülte a figyelmedet -, de már egyetemistaként is magánfogorvoshoz jártam, kenyéren-vízen éltem két hétig (szó szerirnt) is, csak hogy a lehető legjobb szakember kezeljen. Éppen ezért van ma összesen egy darab amalgámos fogam és alig néhány egyéb tömött. Ezért csökkent a fogorvostól való félelmem, mert egy nagyon-nagyon jó fej és kiváló szakember kezelt. Ma is hozzá járok.

Nyílván érted, miről beszélek.

Az iskolapszichológushoz menj csak szépen el, és javaslom, hogy csináltass egy MAWI-tesztet. Rendkívül értelmesek a gondolataid, a korodhoz képest nagyon is letisztultan és bölcsen gondolkodol, legalább annyira, mintha dupla ennyi lennél - egy jó kalapnyi ésszel is megáldva, nem csak tapasztalattal.