Hogy derítsem ki a múltat?

Öszintén szólva nem nagyon hiszem, hogy bárkinek is kedve lett volna a háborús szörnyüségekröl "mesélni", aki tényleg átélte, az elfelejteni akarta volna.

Ebböl egyáltalán nem derül ki, hogy nem lett volna katona!

Az azonban semmi esetre sem lett volna akadálya a katonáskodásnak, hogy sok gyereke volt - az akkoriban eleve megszokott dolog volt, másrészt meg nem érdekelt senkit.

Esetleg a levéltárban lehet keresgélni, hátha van listájuk a besorozott katonáktól, a háborús sebesültekröl, a visszatért katonákról, esetleg tábori levelek is létezhetnek.

Itt nézd meg, hátha

[link]

Esetleg a rokont kérdezzétek meg, nekem anno sokat segített egy idős rokon, aki mesélt azokról, akik már elhunytak, de ő még ismerte őket.

Hadtörténeti levéltárból esetleg tudtok információt szerezni.

A születési ideje alapján én úgy gondolom, hogy a II. VH-ban már nem volt katona, 50 év fölöttieket nem tudom, mennyire soroztak be, lehet, hogy tévedek.

"Öszintén szólva nem nagyon hiszem, hogy bárkinek is kedve lett volna a háborús szörnyüségekröl "mesélni", aki tényleg átélte, az elfelejteni akarta volna."

Jé.... ne volt a családodban világháborús katona? Ha lett volna, nem mondanál ilyet.

Nagybátyám, keresztapám, mostoha apám imádtak a háborúról mesélni.

"Jé.... ne volt a családodban világháborús katona? Ha lett volna, nem mondanál ilyet."

DE, VOLTAK!

Viszont nem akartak beszélni azokról az idökröl, mert el akarták felejteni, amennyire csak lehet.