Szerintetek bunkóság odamenni a volt anyósomhoz, akivel alig beszéltem 10 hónap alatt 5 mondatot, mert hiányzik?
Várandós vagyok az unokájával, a fia elhagyott. Azt sem tudom tudja-e, mert úgy volt együtt mondjuk el, de egyszercsak nem keresett többé. Nem kell tőle pénz, sem infó a fiáról, aki egy s#ggfej, és tudom, hogy mindig is sérelmezte, hogy nem beszélgettem vele, de annyira mások vagyunk... Viszont amikor meglátom elmenni az utcán, valahogy... Nem tudom. Hiiányérzetem van. Úgy odamennék hozzá, hogy "szia, hogy vagy?", de nem merek :/
Nem kedves, nem aranyos, nem szép, pénze is annyi van, amiből megél... de ő a fiam nagymamája. Szerintetek megértené? Még én sem értem meg...
Egyikünk sem tartott pisztolyt a másik fejéhez, az az igazság. Én megmondtam neki, hogy nem szedek semmit, és nem is fogok, ő pedig nem használt gumit, és 2 hónap után már ki sem vette. Felnőtt emberek vagyunk, még akkor, és utána még többször megbeszéltük mit teszünk, ha úgy alakul.
Én a fiamnak így is örülök, ő pedig segget csinált a szájából. Azt is megmondtam neki még jó régen, ha teherbe esnék, nem vetetem el. Tudta mire számíthat, én pedig számoltam a kockázattal, hogy beijed és elhagy, és nem érdekel. Fáj, nagyon fáj, de megrázom magam és megyek tovább.
Nem mindenki vár a a nyugdíjra, fogad magán nyomozót és köt szerződést, mielőtt gyereket vállal.
Utólag amúgy is már mindegy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!