A párom miért nem látja be, hogy csak az észszerűség határain belül kellene segítenie az anyjának?

Az tény, hogy a párom anyja nyugdíjas, a letiltások után marad belőle kb. 40000Ft. Emellett néha dolgozik is, de azzal sem jut előrébb mert valahogy mindig elfogy a pénze mielőtt rezsit, lakbért, gyógyszert vagy bármi más fontosat kellene fizetni, de cigi és pia mindig van nála. Érdekes, hogy azok soha nem fogynak el. 72 éves. Amikor eladta a házát akkor is csak eltűnt a pénze és a végén a páromnak sírt, hogy így most az utcára fog kerülni.

Igen, közös kasszán vagyunk, együtt is élünk, 3 gyermekünk van. Ha úgy nézzük, nem éhezünk azért, mert az anyjának ad, de az sem az álmom, hogy anyuékkal lakjunk, mert az albérletet fel kellett mondanunk és a lakásra félretett pénzünket is már odaadogatta, valamint a rezsit is csak részben tudjuk fizetni anyuék felé, mert ha azt fizetném, nem maradna élelmiszerre. Anyuék szívesen segítenek mindenben, de akkor is rossz érzés. Amikor meg anyósom arról regél nekik mikor itt van, hogy épp hol volt pihenni (pasijával, barátaival), végképp a föld alá tudnék süllyedni, mert mióta náluk lakunk anyuék még kettesben sem tudtak maradni, nem hogy egy hétvégére kiruccanjanak valahová. Anyuék is tudják, hogy a párom pénzt ad az anyjának, még támogatják is, de azt nem tudják pontosan, hogy mennyit is ad és arra sincs rálátásuk, hogy az a pénz mire is megy el. Sokszor attól félek, hogy én sem látok még teljesen tisztán. Ők teljesen másként éltek mint a párom szülei ezért nem is igazán értik meg ezt a helyzetet. Ők tényleg mindent megtettek értem és ahogy anyuval beszélgettem, ő ettől a képtől nem is nagyon tud eltekinteni. Amikor a párom anyjára gondol, akkor is magából indul ki és azt mondja, hogy gondoljak bele, milyen nehéz lehet szegény nő élete, hogy nincs egy fix pont az életében és a fia segítségére szorul. Szeretik a páromat és azt sem akarom, hogy ha borul a bili akkor ezért az egészért megutálják.

Nem azt várnám el a páromtól, hogy egyáltalán ne adjon neki pénzt, de azért lehetne ránk vagy a szüleimre is tekintettel és mondhatna néha nemet az anyjának.

40000Ft valóban kevés, de mint már írtam is nem azt szeretném, hogy egyáltalán ne támogassa, csak azt, hogy minket se hozzon ilyen lehetetlen helyzetbe.

Havonta fixen utal neki 100000Ft-ot (60E az albérlet, 30E körüli a rezsi) és ezen felül szokott kérni tőle erre-arra pl. számlára, ételre, gyógyszerre stb.

Anyuék a 100E-ről tudnak, azt mondták ez egy korrekt összeg. Én is így érzem, de az előző hónapban a párom még 60000Ft-ot bevallott amit adott, mert balhéztam, hogy már megint tök üres a számlánk és a legdurvább becslésem alapján is kellett volna ennyinek maradni rajta. Attól félek ez az egész a mi kapcsolatunkat is tönkre fogja tenni, mert már nem tudok úgy hinni neki mint régen. Ebben a hónapban megcsináltatta a kocsit és azt mondta, a szerelő 40000Ft-ot kért, közben viszont egy ismerősöm azt mondta ezt egy tízesből simán megcsinálják illetve haveri alapon ő ingyen is megcsinálta volna. Néha tényleg nem tudom mit gondoljak.