Valóban nekünk kellene majd eltartani a párom anyukáját? Ti mit szólnátok egy ilyen esetben?

A párommal 5 éve vagyunk együtt, én 25L, ő 27F. A helyzet az, hogy az anyukája kb. 4-5 évet dolgozott az egyetem után, majd főállású anyaként otthon maradt a gyerekkel. Úgy hozta az élet, hogy nem ment vissza dolgozni utána. Jelenleg közeledve a hatvanhoz azt kell mondanom, nem fog nyugdíjat kapni (vagy legalábbis nem sokat, ezzel nem vagyok teljesen tisztában hogyan megy). A férje elég beteges, az orvosok nem túl bizakodóak vele kapcsolatban. Nemrégen szóba került, hogy mi lesz így az anyjával, miből fog majd élni ha egyedül marad, mire a párom rögtön rávágta: "Hát majd hazaküldöm a fizetésem". Néztem rá döbbenten, hirtelen azt sem tudtam mit szóljak. Persze, család, segítsünk egymáson, de komolyan ez a jövő vár ránk? Az anyukája szép szóval is azt kell mondanom lusta volt elmenni dolgozni, ezért mi fogjuk majd őt finanszírozni? Jelenleg ketten 350 ezret keresünk, amiből ha levonjuk az albérletet, közlekedést, kaját, néha egy kis kikapcsolódást, ilyen-olyan apróságokat, és még abból hazaküld teszem azt 100 ezer forintot, akkor azt kell mondanom nagyjából nullán fogunk állni, egy kis félretett pénzünk sem lesz sosem. Egyébként jól kijövök az anyjával, de világ életemben nem értettem, hogy miért nem keres magának munkát - persze, kényelmesebb otthon üldögélni és csak a főzésre koncentrálni. Most én vagyok bunkó, és sajnálom el tőle a pénzt? Ti mit szólnátok egy ilyen esetben, és egyáltalán mit lehet tenni ilyenkor?