Van valakinek valami frappáns idézete, szövege erre az egyoldalú kapcsolatra?

És? Kettőtöknek szültél, nem anyóséknak, nem kell elvárni, hogy ugráljanak.

Én a sajátomat tisztességgel, szeretetben felnevelem, de a gyerekem gyerekéért hadd ne essek már totál hasra (őket is szeretni fogom, de mellette hadd legyen életem 18-20+ év után végre kettesben a férjemmel).

Mellesleg játszmák helyett nyisd ki a szád, ne névtelen fórumon legyen nagy, hanem velük szemben.

Én EGYEDÜL felneveltem a gyerekeimet úgy, hogy senkire nem számíthattam. (8 hónapos volt a kisebb, amikor elváltam a férjemtől)

Mindenhova, értsd: MINDENHOVA vittem magammal a két gyereket, egyiket kézen fogva, a másikat babakocsiban tolva, úgy, hogy még a saját, nagyon beteg szüleimről is én gondoskodtam. Anyám rákos volt, apám agyvérzéses, majd alzheimeres.

Soha senki nem hallott panaszkodni, pedig néha olyan fáradt voltam, hogy a cserépkályhának dőlve, karomban a gyerekkel elaludtam és a földre csúszva ébredtem, de a gyereket nem ejtettem ki a kezemből.

Ennek ellenére nem vártam el az anyósomtól és senki mástól sem, hogy pesztrálják a gyerekeimet, akik az én döntésem következtében jöttek a világra.

Tudod, a gyerekeinket nem azért potyogtatjuk a világra, hogy a státuszunkat erősítsük a pasinál, hanem átgondoltan, felelősen vállaljuk, az erőnket, lehetőségeinket felmérve, a saját kontónkra!

Ez elég szomorú szitu, de miért kellene ehhez frappáns idézet? Hogy passzív-agresszíven, virágnyelven, nevesítés nélkül lehessen őket alázni fészbukon?

Mondd meg a párodnak, hogy beszéljen a szüleivel, hogy gáz, amit csinálnak. Az egyenesség a legjobb módszer.

Játszótérre vidd e gyereket, az sokkal értelmesebb dolog.

Ha nem jönnek, hát nem jönnek.