Miért nem fogadja el hogy ne legyen ajándékozás?

"Szerinte névnapra csoki pia jár..." - Ezt írtad, nem???

A csukám tele van már az ilyen hisztigépekkel. Fogadok, hogy ha anyósodék lennének olyanok, mint a szüleid, hogy ők inkább étterembe mennének (az meg tényleg nem olcsó) akkor meg amiatt vergődnél, hogy csoki, pia, nem elég neki.

Ami anyósodékkal kapcsolatos, az neked nem jó, ez itt a lényeg.

Néha elgondolkodhatnál rajta, BELŐLED milyen anyós lesz!

Én megértelek Kérdező, nálunk is hasonló (volt) a helyzet. Anyósom és sógornőm rendre megmondta előre, hogy szülinapra/névnapra/karácsonyra milyen ajándékot kérnek. Ezek nem apróságok voltak, hanem 10-15.000 Ft-os dolgok. Én ezt megelégeltem. Egyrészt szerintem pofátlanság mástól drága ajándékot kérni. Ha pedig te ugyanilyen értékben kapsz a másiktól akkor kb. semmi értelme az egésznek, mert ugyanott vagy, mintha magadnak vetted volna meg. Másrészt pedig kényszer-szaga volt az egésznek. Állandóan azon agyaltunk, hogy mi a fenét kérjünk (mert muszáj volt), holott éppen nem volt szükségünk semmire. Ha pedig nem találtuk ki a névnap/szülinap napjára, akkor anyósom eljátszotta a hattyú halálát, hogy ő semmit se tud adni nekünk.

Ezek miatt megbeszéltük, hogy ezentúl csak jelképes, kis összegű ajándékok lesznek (ez a nagy ajándék és a semmi ajándék közötti kompromisszum). Muszáj ezt megbeszélni, különben nem értenek a szóból. Mi próbálkoztunk olyannak eleinte, hogy mi kis dolgot kértünk, de nem vették a lapot, továbbra is jöttek a drága ajándékkérések.

Ha anyósod nem ért a szép szóból, majd érteni fog a tettekből. Tartsátok magatokat a megbeszéltekhez, előbb-utóbb meg kell, hogy értse.

Úgy látom, az egész családban egy problémás személy van, akivel nem lehet egyezkedni -anyós-, a többiekkel lehet kommunikálni értelmesen. Nézd én a többi rokonnal megegyeznék, úgy ahogy mindenkinek jó a nagycsaládban. Anyóst nem érdekli, ki mit szeretne adni, se az mit szeretne kapni (még a saját gyereke egészsége sem), szóval én elfogadnám, amit hoz, viszont én is azt adnám neki, amit én jónak látok. Akivel nem lehet értelmesen beszélni, akit nem érdekel senki csak a saját elképzelése, azzal nem tudsz mit tenni.

Csak vigaszként mondom, nálunk hasonló volt a helyzet, itt is mindenkivel meg lehetett egyezni, anyóst leszámítva. Ő se örült semminek. Amikor a férjem választotta neki az ajándékot, annak se. Egy idő után bedobtam a törölközőt. Veszek neki X márkájú piperét, amit szeret, Y kávét, amit szintén és nem agyalok minek örülne, vagy mit szól hozzá. (Én viszont kaptam tőle agyonhasznált rongyos ruhaszalvétát, ócska székpárnát, lejárt szavatosságú csokit, a gyerekek olyan pizsamát, ami már akkor kicsi volt neki, amikor hozta, 14 évesnek hozott macis paplan huzatot, a férjemnek olyan inget, amibe bele volt rozsdásodva a gombostű stb) Ezeket a párom lerendezte vele, azóta hoz, amit hoz, nem sokat foglalkozunk vele, a szavatossági dátumokat viszont ellenőrzöm.