Ti mit gondolnátok ilyen helyzetben a fiatokról és a menyetekről?
Szóval a huszonéves fiú hazaviszi bemutatni a menyasszonyát, akiről eddig nemigen hallottak a szülők. A kérdésre, hogy ezt így hogyan, a semmiből már az azonnali esküvőszervezésnél tartanak (persze nyilván nem ilyen szókimondóan) a következőt meséli nagy vidoran a leányka:
Egy társkeresőn ismerkedtek meg. Randiztak néhányszor, de nem működött. Aztán megismerte a kislánya édesapját. Az sem működött. Akkor újra összefutottak a fiaddal, ezúttal működik, és az esküvővel azért kell nagyon sietni, mert az ő édesanyja beteg és nem tudni, meddig lesz még velünk. És okvetlenül ott kell lennie az esküvőn.
(NEM az én fiamról van szó)
Pfff... a fiam tanult tőlem annyi rafináltságot, hogy egy apuvadász pi.csa ne tudja bepalizni.
De tegyük fel, hogy...
Elbeszélgetek vele négyszemközt, hogy ő hogy látja a történteket. Feltenném a (szerintem) megfelelő kérdéseket, hátha beindul az agytevékenység.
Ezen túl nincs tennivalóm, valószínűleg szüksége van az élettől egy nagy pofonra. Arra ügyelnék, anyagilag ne tudja kisemmizni. De egyébként tanuljon meg elesni.
Miért, mire képes a srác?
Hogy kicsit komolyodva pár év múlva mégis működőképes egy olyan kapcsolata, ami korábban nem volt az, talán mert éretlenek voltak még hozzá?
ÉS mi a baj a nővel? nyilván nektek soha a büdös életetekben nem volt egynél, max kettőnél több kapcsolatotok, ugye? Senki nem vált el úgy, hogy már volt egy gyereke is?
Szánalmasak vagytok.
Mi a férjemmel kezdetben nem jöttünk ki egymással és szakítottunk.
Utána férjhezmentem más valakihez, lett gyerekünk, és idövel ez a kapcsolat kihült, ö kilépett az házasságból.
Pár év múlva talalkoztunk újra össze az elözö barátommal, akkor kezdödött el köztünk egy komoly kapcsolat és közel 30 éve tart.
Szó sem volt másodosztályú válsztásról, meg hasonlókról, egyszerüen a második találkozáskorra lettünk egymáshoz valók.
nekem az jönne le,hogy a nő kétségbeesett, hogy egyedül maradt a gyerekével, apa nélkül. ezért gyorsan próbál fogni magának egy férjet, aki segít anyagilag és a gyereknevelésben is. de nyilván lehet nem így van. nekem ez jön le.
a fiúról meg azt gondolom,hogy az ő élete. ha neki ez kell, akkor nevelje egy vadidegen kölykét. menjen hozzá egy nőhöz rögtön, akivel amúgy nem is működött már az elején sem. hajrá. majd 1-2 év múlva elválik és legközelebb jobban átgondolja. ennyi.
mindkét fél hibás. de az ő életük.
én alapból úgy gondolom,hogy 2-3 évet járni kell a másikkal a házasság előtt. és rendes kapcsolat legyen, nem olyan,hogy hol együtt vagyunk, hol mással dugunk.. az nem működik hosszútávon úgy sem. mi speciel 5 év kapcsolat után házasodtunk össze.és az az öt év szinte zökkenőmentes volt, sosem mentünk szét. én a saját példámat jónak tartom, remélem a gyerekem sem fog pár hónap után beleugrani egy házasságba. de ha mégis, akkor mellette leszek akkor is,hogyha nem jól sül el a dolog.
Azért nem mindegy, hogy mennyi idö telt el közben, mert a kérdés azt sugallja, hogy csak pár hónap, a valósza´gban lehet akár 5-6 év is!
Érzésem szerint a kérdést nagyon úgy írta a kérdezö, hogy csak elítélö válaszokat kapjon.
Az nem skat jeleent, hogy eddig nem hallottak a lányról a szülök, ettöl még akár 2-3 éve is együtt lehetnek. Az "azonnali esküvöszervezés" így már egyáltalán nem állna fenn, hanem csak annyi az egész, hogy elöre nem szóltak.
Az meg, hogy egy nö szeretné, ha a nagybeteg édesanyaja is ott lehetne az esküvön, szerintem igen jogos igény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!