Szóljak anyósomnak és apósomnak, hogy az én gyerekem is az unokájuk nem csak a sógornőm gyereke?

Az, hogy a férjed hogyan osztja be az idejét, kizárólag rajta múlik, nem a szülein, pláne, ha gyakorlatilag önmaga főnöke a családi vállalkozásban. Az, hogy mennyi időt óhajt veled kettesben tölteni, és gondoskodik-e arról, hogy a saját szülei addig vigyázzanak a gyereketekre, szintén.

Nem értem, miért a sógornődre és anyósodékra tüsszögsz, amikor nektek kettőtöknek vannak alapvető problémáitok. Az, hogy anyósék és a lányuk között milyen a kapcsolat, nem a te dolgod, rád csak annyi tartozik, hogy a férjed miért munkamániás és miért nincs igénye arra, hogy többet legyetek kettesben. Ezt vele kell megbeszélned, ahogy az éthordóidat is vele kell visszahozatnod, ugyanis ő vitte el a házból, az ő dolga, hogy vissza is juttassa, ha szeretné, hogy legyen miben kaját vinnie.

Kérdező én megértelek. A többségnek úgy látszik, hogy nem ilyen család jutott. Nálunk nincs a sógornőméknél gyerek, csak nálunk kettő, én gyeden vagyok. Nekem is fáj, hogy nem kíváncsiak az unokákra. A kicsi 10 hónapos, amikor megszületett, akkor jöttek, meg még 2x, meg mostanában 2x. Aztán anyósom csodálkozik, hogy miért sír nála. A nagynál is így volt, csak ő 7 éves múlt, ott már bebeszélte, hogy mi mondjuk a gyereknek, hogy ne szeresse :(

Mi is szoktunk menni, igyekszünk tartani a kapcsolatot, de amikro ott vagyunk, akkor sokszor érezzük, hogy útban vagyunk, feszült a légkör, azt sugallják, hogy mehetnénk már. A sógornőm minden nap megy (mi 7végén), nekik (férje van) vesznek húst, adnak pénzt, mert szegényt hogy sajnálják, mert hülye az anyósa (ismerem őket is, nem hülyébbek mint anyósomék, sőt).

Én azzal nyugataom magam, hogy van a gyermekeimnek eg csodás nagyija (anyu), ők meg olyanok amilyenek. Egyszer a gyerek is meg fogja érteni a dolgokat (màr most is érzi a különbeséget). Ja, anyósomnak az is baja, hogy a fiam imádja anyut.

Én nme borítanék a helyedben, hanem mégjobban ignorálnám őket. Nektek nem hiányzik a stressz, nekik meg nem hiányoztok ti :(

A férjed kiléphetne a vállalkozásból, ha lehetséges, akkor sokkal könnyebb lenne.

2 gyerekem van, soha nem fogok köztük különbséget tenni. Én egyke vagyok, de sose értettem, hogy nem lehet ugyanúgy szeretni a gyerekeinket :(

Nekem ezt azért nehéz megérteni, mert valszeg más természet vagyok.:-) Sose féltékenykedtem egyik sógornőmre se, pedig van belőlük néhány, a férjemmel mindketten nagy családban nőttünk fel. Ha szükségem volt arra, hogy vigyázzon valamelyik nagymama a gyerekekre, akkor szóltam, amíg kicsik voltak, anyám még dolgozott, anyósom már nyugdíjas volt, értelemszerűen nála voltak többet. Sose vártam, hogy valamelyik bejelentkezzen, hogy elvinné őket, inkább anyám volt az, aki nyaranta egy-két hétre szabaddá tette magát, és elvárta, hogy akkor unokázhasson. Nem vettem észre, hogy bármelyik másik unokájukkal szemben az enyémek hátrányban lennének, igazság szerint nem is foglalkoztam ezzel, hálás voltam a segítségükért, a gyerekeink eltartása, öltöztetése stb. meg a mi feladatunk, nem a nagyszülőké.

Bocs, hogy én más szemszögből nézem a dolgokat, úgy vélem, a nagyszülői segítség és szeretet egy plusz áldás, a segítséget kérni illik, és alapvetően a kis családnak kell jól működnie. Sose izgattam magam fölöslegesen azon, hogy a nagy famíliában mi zajlik...:-) A férjednek meg a sarkára kéne állnia a cégben, közölni előre, hogy ekkor meg ekkor nektek van leszervezett programotok, tehát nem lesz bent, oldják meg.

Miért fontos neked ennyire, hogy anyós-após mit csinál?

Én egyáltalán nem tartottam volna igényt arra sem, hogy jelen legyenek az életünkben, lehet az is túlzás volt, de amit te akarsz azt is annak tartom.

meg gondolom, nem az unokájukkal van bajuk, hanem veled, vagy valahogy köze van ahhoz hogy összevesztek a szüleiddel, nem?