Mikor jön el a szakítás pontja Anyósommal, vagy ez már így lesz életünk végéig?

Bocsánat kicsit hosszú lesz.

Anyósommal elég hullámzó a viszonyunk már 5 éve. Amíg nem volt gyerekünk csak olyan semmilyen, néha pár sértő beszólás de nem foglalkoztam vele viszonyunk volt. A gyerekünk megszületése óra viszont egyre jobban úgy érezzük a férjemmel, hogy a többi unokáját preferálja jobban. 2,5 éves lányunkra talán pár havonta ha vigyázott. Voltak kezdeményezések, de mindig sietnie kellett, hamarabb kellett elmennie stb. Nekünk meg időre kellett menni dolgozni ezért gondban voltunk rendesen. Próbáltuk megbeszélni a problémákat de csak hatalmas veszekedés és sértődés volt belőle.

Az utolsó nagy próbálkozás a második gyerekünk megszületésekor kezdődött. Én beláttam, hogy az én szüleim nagyon messze laknak és csak anyósom és sógornőm van nekem itt család és a gyerekeimnek rokon. Úgyhogy erőt vettem magamon és meghívtam őket amikor csak tudtam. Újszülött csecsemővel voltam otthon, kb 2 hetente jöttek hozzám, néha sógornőm nem is jött csak küldte a gyerekeket ő meg ment programolni. De a gyerekeinknek jó volt a társaság, így hát én is örültem. De igazából 6 hónapja sógornőm egyszer sem hívott meg hozzájuk míg nálunk legalább 10szer voltak. Anyós pedig talán 2-3szor.

A pohár ott telt be, hogy múlt héten anyósom minősíthetetlenül kiabált a kislányunkkal az oviban amit ő vezet. Ez csak ilyen heti fél napos ovi, ilyen magánkezdeményezés, a kislányunk eddig egész jól beszokott. De volt pár szerencsétlen eset mikor anyós rohanva vitte meg hagyta sírni (az elején mi is mentünk vele majd mikor már rendben volt anyós kezdte el vinni) és egyre kevésbé akart menni. Na múlt héten már csak a szitterünk tudta vinni a kicsivel együtt és kivágta a hisztit a gyerekünk. Oké hisztizett és zavarta az órát, de anyósom gyakorlatilag lekiabálta a gyereket és elzavarta őket onnan 10 perc alatt.

Azóta férjem nem kommunikál az anyjával, azt mondja nála már betelt a pohár. Hogy kivételez sógornőm gyerekeivel, rendszeresen vigyáz rájuk (kb minden 2-3dik hétvégét ott töltenek a gyerekek), hogy vesz nekik ezt-azt, mi pedig nemhogy nem kapunk törődést, de még le is kiabálja a gyerekünket mert hisztizett az óráján.

Én békítem, hogy mégis csak az anyja és az egyetlen nagymama a közelben, őszerinte inkább semmilyen mint egy ilyen nagyi.

Tudom, hogyha ezt az ügyet elsimítjuk, lesznek még problémák ahogy eddig is voltak. Tudom, hogy semmiben de tényleg semmiben nem számíthatunk rá. Segít ha éppen ráér de igazából mindig akad valami dolga még amit "csak még gyorsban elintéz". De úgy gondolom ezekkel együtt is jobb egy nagyi akit a gyerekeim pár havonta látnak, mint egy semmilyen nagyi.

Hogy gondoljátok, szakítani kellene végleg? Vagy csak minimalizálni a kapcsolatot még jobban? A szakítás mondjuk azért is kivitelezhetetlen, mert 10 percre lakik anyósom és sokszor segít neki a férjem ebben-abban, meg úgy a családi összejövetelek is elég furák lennének...

(ha számít, akkor leírom, hogy az én szüleim a távolság miatt ritkábban jönnek, igaz akkor mindent megadnak a gyerekeknek, itt leginkább törődésre, közös játszásra, maximális odaadásra gondolok)