Mit mondjak az 5 éves lanyomnak, miért nem megyek mostanban, es főképp karacsonykor a mamáékhoz?
Csúnyán összevesztünk fél éve, nem is szeretnék békülni.
Apa viszi hozzájuk azóta, kb. havi 1x, még nem tűnt fel a kislanyunknak, hogy én nem megyek..de karacsonykor tuti feltűnik neki.. :-(
Szerintem nem kell mondani magyarázatot. Nagypapám mániás depressziós volt, anyukámmal nem nagyon voltak jóban, így gyerekkoromban voltak időszakok, amikor mind mentünk, volt amikor csak apukám, és volt mikor egyáltalán nem mentünk hanem nagymamám jött el hozzánk.
Én gyerekként nem igazán tudtam hova tenni, hogy anyukám nincs jóban az apjával, meg azokat a tanácsokat sem, hogy majd ezt ne mondd, meg azt ne mondd ha ott vagyunk. Kicsit tanácstalan lettem tőle, nem tudtam hogy nekem hogy kellene viselkednem a nagypapámmal. Így én azt javaslom, legjobb ha egyszerűen azt mondod: "Idén én nem megyek, apával mentek." Ha ez nem elég, akkor is csak a legminimálisabbat, pl. "azért mert a mama apa anyukája, ezért mész vele". Én nem mondanék semmit a rosszban levésről, amíg rá nem kérdez a gyerek, a beteg mamáról meg főleg nem.
Mivel manipulálja a gyereket? És a férjed ezt hogy tudja kordában tartani?
Csúnya dolog tudom, mert beteg, és nem tehet róla, de ha durva a helyzet, akkor én minimálisra csökkenteném a látogatások számát.
Mit értesz azon, hogy hamarosan megoldódik?
A nagyi talán haldoklik?
Hú, na ez az...a mániás depi....anyósom 'csak' bipoláris zavarban szenved...illetve mi szenvedünk tőle...:-(
Minimálisra van szorítva, kb. 4-5hetente mennek át kb. 2óra hosszat...
A hamarosan megoldódik-ot a következőképpen ertem:
Mióta a ferjemmel egyuttvagyunk, és a férjem kinyogte, hogy utalja az anyját, én atvallaltam a kedvéért a mama csaladi istápolását...
Férjemnek ez könnyebbség volt, unnepekkor talán adott neki egy puszit, azt kesz... es aranylag nyugi volt...egeszen addig, míg meg nem lett a kislanyunk...
Azota nem tudok vele elnéző lenni, erosebb bennem az anyai ösztön, mint Terez anya....
Tehat fordult a kocka, muszáj volt a ferjemnek aktivizalni magat...
Viszont anyosom egyre durvabb, a feejem pedig fogja magat, ha nem ugy viselkedik, és hazajonnek...en ezt neveltetesemnel fogva keptelen voltam, hazafele mindig sirtam, annyira gáz volt...
A ferjem egyre jobban durran be ra, ugyanúgy, mint régen, szal nemsoká eljon a pont, hogy nem fog menni...-így ertettem, hogy megoldodik...
Ez egy szörnyű állapot, senkinek nem kivanom, hogy ő, vagy csal-dtagja ilyenbe szenvedjen...
Rettegessel tölt el, hogy a lanyunkon is kijohet, hisz ez csalqdilag halmozódhat...imadkozni tudok csak, hogy ne tortenjen meg...
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, mindenkié hasznos volt...
Igy tettem, ahogy többen írtátok, tehat nem volt nagy magyarázkodás,bár a kincs rákerdezett természetesen...-egyem már most az antennáit- :-D,
Annyit mondtam, hogy most maradok, menjenek csak, en meg addig eltakaritom a rumlit...:-)
Kedves kérdező.
A gyermekeddel bátran őszinte lehetsz.
Igenis jó példát mutatsz neki, ha vállalod önmagad őszintén. Az "álbékesség" a legmérgezőbb egy gyerek számára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!