Miért támad folyton a diétám miatt (orvosi utasításra) hogy fogyózok?

Na most ha 115 kiló 145 centihez, akkor könnyen beláthatod, hogy mennyire látja át a diéta jelentőségét. Nem fogja fel, hogy az egészség nem játék.

Amikor én elkezdtem az egészségügyi diétámat, az emberek egyenesen megsértődtek, amikor elutasítottam a nápolyit meg a csokit, cukorkát, amivel kínáltak (olyan helyen dolgozom, ahol ez napi szinten előfordul). Azt találtam ki, hogy elmondtam nekik, mivel kínáljanak meg, amit el is fogadhatok. Azóta mindenki megbékélt a dologgal.

Ilyen alacsony az értelmi szintje, nem tudsz vele mit csinálni.

Egyik verzió, hogy visszakérdezel, hogy eltudja ezt a tényt fogadni, és végre le tud szállni a témáról, vagy most már amíg világ a világ, ez állandó és visszatérő probléma lesz neki? Nem neki kell vele élni, hanem neked, ha neked nem okoz problémát, ő miért csinál belőle gondot?

Másik verzió: hogy nem foglalkozol vele, ami nem fog menni :)

Harmadik, hogy visszatámadsz, hogy miért gondolja, hogy te ezt örömmel és dalolva végzed, neked is ugyanolyan rossz, te is szivessen tömnéd magadba a lekváros buktát és a kakaós csigát mákostésztával, de nem lehet, mert...és ha igazán jót akarna neked, ha csak egy kicsit is belegondolna a helyzetedbe, akkor nem erőszakoskodna, meg cikizne a diéta miatt. És bevágod a durcát, és remélhetőleg magába szállna.

Aha. Nem egyszerű egy kicsit?

Az én volt barátom édesanyja egyszerűen nem akarta megérteni/felfogni, hogy ételallergiám van.

Ekcémás leszek a gluténtartalmú cuccoktól és a tejtermékektől.

Egy ideig próbálkozott - ő legalább próbálkozott - de bakker mintha nem volna át az információ: extrudált abonettet, meg teljes kiőrlésű kenyeret vett, hogy az egészséges. Egyszerűen nem értette meg, hogy nem azzal van baj, hogy egészséges vagy nem.

Sajnos sok helyen még mindig ott tartanak, hogy átsiklanak az ilyen dolgokon, úri huncutságnak tartják.

Ha ennyire egyszerű lélek, nincs mit tenni, próbáld tartani magad. Mert meggyőzni nem fogod, sajnos.