Az lenne a minimum, hogy elvetetjük a babát! Hogyan képesek anyósomék ilyet mondani? Másnál is kiverné a biztosítékot?

Anyagi okokból anyósomékhoz költöztünk a 3 gyermekünkkel, a házunkat kiadtuk. Anyósomék hitelét és a rezsit mi fizetjük.

A néhány hete kiderült, hogy babát várok. Nem számítottunk rá, mert hormonos spirálom volt. Mikor megtudtuk, mi is megijedtünk, hogy esetleg baja lesz a kicsinek, de miután kiderült, hogy minden rendben és még a spirált is le tudta szedni a doki, már nagy volt az örömünk. Persze azt tudtuk, hogy teljesen át kell szervezni az életünket, de megoldhatónak tűnt.

A hétvégén elmondtuk anyósoméknak a nagy hírt, mire anyósom kikelt magából, hogy mégis hogyan képzeltük mi ezt, ők nem fognak egy ordító csecsemővel együtt élni, már a három gyerek is idegőrlő nekik és az lenne a minimum hogy elvetetjük a picit.

Én hirtelen szóhoz sem jutottan, de a párom 2* is rákérdezett, hogy komolyan gondolta-e a mit mondott és anyósom mindkétszer azt mondta, hogy igen. Egész hétvégén minket, főleg engem szapultak, hogy hogyan lehettünk ilyen felelőtlenek és ők nem ilyen fiút neveltek, nem ilyen feleséget képzeltek neki. Egy alkalommal még azt is megkaptam, hogy nekem nincs beleszólásom ebbe, mert még csak családtag sem vagyok, mert nem volt esküvő.

Tegnap szóltunk a házunk bérlőinek, hogy a július végén ki kellene költözniük, mert mi hazaköltözünk. A párom tegnap elmondta a szüleinek, hogy már csak max. 1 hétig kell elviselniük minket, mert a hátralévő időre a szüleimhez költözünk.

Anyósom mára taktikát váltott és azt mondta nekem, hogy nem gondolta komolyan amit mondott és nagyon boldog, nem szeretné, ha költöznénk stb. Az a baj, hogy nem tudok hinni neki és már nem is akarok.

Szerintetek ilyen esetben mit kellene csinálnunk? A költözéssel lenullázzuk őket és el fog úszni a házuk, viszont maradni sem tudnánk a történtek után.

Elnézést, hogy hosszú lett, de nagyon jól esett kiírnom magamból!