Ti mit szólnátok hozzá, ha a férjetek azt mondaná, hogy az anyja, apja és a nagyanyja ugyanolyan helyen áll nála, mint ti meg a kislányotok?

A férjed részéről ez is egy olyan viselkedés ami nem a gyerek születése után alakult ki. Már a kapcsolat elején is tudnod kellett, hogy a szülők magasan fontosak neki. Akkor elfogadtad ezt a tényt.. Miért a gyerek után kell mindig mindenbe hibát találni? Ha ez neked hiba, akkor miért nem volt az elején is hiba?

Félre ne értsd. Szerintem az első helyen mindig a kis családnak kéne állni. (feleség-gyerekek) de ez nem jelenti azt, hogy a szülőket semmibe vesszük. Ők is fontosak, de ha engem kérdeznének, hogy a felnőtt fiam ki után ugorjon a mély vízbe, hogy megmentse az életét: én utánam mint anyja után vagy a gyermeke után?? Nos én rögtön rávágnám : Első a gyerek!

Hát bizony akkor te vagy a hibás, hogy ilyen emberrel kötötted össze az életed. Mégis miért változott volna meg? Hiszen az elején teljesen elfogadtad, hogy ő anyuci-apuci kicsi fia. Nem akarlak megijeszteni, de ez sokkal rosszabb lesz évekkel később.

Sose értettem, hogy miért mindig akkor sír az ember amikor már van egy gyerek is..

Egy no a kovetkezo harom legnagyobb hibat tudja elkovetni:

1. azt hiszi hogy a hazassag megvaltoztatja a ferfit.

2. azt hiszi hogy a gyerek majd megvaltoztatja a ferfit.

3. ezekutan tur es var a csodara.

Huh, sajnos nem egyedi eset… Az a bizonyos köldökzsinór.. Meg a (főleg) édesanya „fia nem elengedni akarása”… Ilyenkor a férj nem vállal felelősséget a saját családjáért. A szülei, gondolom, főleg a mama, bepróbálkozhat, de a férjednek kell tudni „nem”-et mondani; feltéve, ha az ugráltatás ürügye elhalasztható. Az, hogy terhesen is az édesanyja kedvében járt, és az édesanyja egy picit sem volt tisztelettel és megértéssel feléd, az egyik oldalról (férj) a nem felnőtté válást jelenti, a másik oldalról (mama) meg az önzőséget és egyfajta rivalizálást.

Gondolom, szeretnéd megoldani a helyzetet. Ezt már csak drasztikusan lehet. Még egyszer próbálj meg leülni a férjeddel. Nyugodtan, higgadtan magyarázd el neki, miről is van szó. Akár itt néhány bejegyzést is megmutathatsz neki, ami szembesíti saját magával. Vagy kérd meg, hogy menjetek egy családterápiára, vagy pszichológushoz, hogy egy szakember véleményével is szembesüljön.

Ha továbbra sem változik a helyzet, én a helyedben egyszer fognám magam és szó nélkül elmennék otthonról a kicsivel és néhány cuccal. Gondolkodjon egy picit, mégis van –e valamilyen különbség a saját családja és szülők között.

Előtte azért lelkileg felkészíteném magam, hogy elképzelhető, annyira gyermek még, hogy mégsem minket választ.

Ha van valakinek jobb és humánosabb megoldása, ami már bejött, előbb azért a beszélgetés után azt próbáld meg.