Ilyen anyóssal tapasztalat? Hogy bírjátok elviselni?

Hivatalosan még nem az anyósom, de jövőre össze tudunk költözni a párommal, és össze is házasodunk, gyerek, stb Viszont már most bosszant, hogy milyen lesz ha unoka is lesz neki...

A vőlegényem külföldön dolgozik, 23 éves, de ha hazajön, abban a pár napban folyamatosan azt a visítós, affektálós "jaaaaaaaaaaajj kíííííssfiiiaaaaam" szövegeket kell hallgatnom, mi már kiviszi az agyam, de kegyetlenül. Megértem, hogy örül neki, de szörnyű az affektálós visítását hallgatni 24 órában. Folyamatosan a pénzen jár az agya, és ha valamire nincs pénze, azt minden fél órában menetrend szerűen, (ha nincs kinek akkor magában motyogva) elmesélni, hogy neki milyen rossz, mert semmire nincs pénze, épphogy tud enni csinálni. És ilyenkor a barátom pénztárcájában is turkál (képletesen). Ha úgy tudja, hogy neki sincs sok, mert elköltötte valamire, de mégis csinálunk valami programot kettesben, akkor is az az első, hogy "neked ez még belefér? honnan van pénzed?"

Csomószor hallottam vissza, hogy miattam lett leb_szva, pl ha munkába jött értem kocsival, hogy "miért autókázol feleslegesen, csak elmegy a pénzed, haza tud jönni az a lány busszal is, ne legyen már annyira úrinő, hogy fuvarozni kelljen"

Folyamatosan piszkál, hogy egyek már, és nem képes felfogni sem ő, sem a férje, ha éppen nem vagyok éhes. Egyszer még az anyósom az anyját is felhívta telefonon, hogy elmesélje neki, hogy milyen bunkó vagyok, hogy nem akartam reggelizni..

Életemben először kaptam a vőlegényemtől ágyba reggelit a héten, azt is tönkretette az anyja. Amikor bejött a szobába a párom, nyitva hagyta az ajtót, lerakta az ölembe a kis tálcát, adott egy puszit, és épp bújt volna mellém, amikor az anyja megállt az ajtóban, elkezdett mereven befelé bámulni, aztán elkezdte a hosszas beszédét arról, hogy milyen úri dolgom van, hogy ágyba kapom a reggelit, milyen jó nekem, bezzeg ő sosem kap, mindig ő viszi mindenkinek a kávét reggel ágyba blabla...de ezt így 10 percen keresztül. Másnap reggel is, felébredtünk, a párom kiment a szobából egy pohár vízért, gyorsan visszajött, bújtunk volna össze, amikor az anyja nekiállt döröbölni az ajtón, hogy "kiiisssfiiiaaam, odaadtam a kávédat? Vigyem be?"

A többi reggelen pedig csak simán reggel hatkor benyitott a szobába, felkapcsolta a lámpát és megkérdezte, hogy "amúgy amikor akartok felkelni ma?"

Állandóan beleszól mindenbe, mindig mindenről van véleménye, soha nem mindegy neki mások pénzügye, ki, mire, miért, hogyan, miből költ... És egyszerűen nem lehet megmaradni mellette. Egyszerűen aludni sem lehet már.. beleszól abba is, hogy tanuljak meg rengeteg kaját főzni, mert az ő kicsi fia nem szereti az egyhangú ételeket, és ha azon akarom tartani, akkor inkább oda se adja nekem -.-

Eddig nem volt ilyen. Amikor megismertem egy teljesen normális nőnek ismertem, még szerencsésnek is éreztem magam, hogy normális anyósom van. A barátomat sem ilyennek ismertem ( a szüleivel való viselkedést tekintve), mint ahogy újabban viselkedik velük. Eddig simán lekiabálta őket, ha valami rosszat mondtak rám, vagy piszkáltak az evéssel, vagy akármivel, ha beleszóltak, hogy mire költse a pénzét. Most meg már egyszerűen kezd anyu pici fia lenni, aki nem szól vissza...

Én nem tudom mi történik körülöttem, de nemigazán tetszik. Elmondtam a páromnak is, hogy nem tetszik ahogy újabban viselkednek velem a szülei, erre még ő sértődött meg...

Volt hasonló tapasztalatotok? Megoldódott? Vagy mit lehet tenni?