Tényleg ilyen gonoszok az anyósok vagy csak a nők nagyítanak fel apróságokat?

A fiatal nők közül sokan azt hiszik, hogy ők okosabbak az idősebbeknél. Minden apróságon megsértődnek és rossz indulatot látnak benne. Meg sem próbálnak kompromisszumot kötni, alkalmazkodni egymáshoz. Csak az anyóssal van bajuk, a saját anyukájukkal már nem.

Legalább annyi a rossz meny, mint a rossz anyós.

egyessel egyet értek, de:

Az idősebb nők azt hiszik, hogy még mindig ők szabályozzák a gyerekük életét, hogy mindent jobban tudnak a koruk folytán, és irányítani akarják a fiatalok életét. Naaagyon sok szemét, semmirevaló, unatkozó, "anyuka" van, akik szerint az ő szavuk a Szentírás. mennek, főznek a kisfiukra, mert az asszony úgyse főz olyat, az unokát 5 hónaposan már töltött káposztával etetnék, a fiatal nő/anya semmit nem tud, csak aludni meg b4szni, "az én koromban tudtam 5 gyereket ellátni, meg 8 tehenet..." kb. ilyen is van, és van sok szemét, furakodó, aljas meny is.

Is-is.

Egyébként én anyósom jobban szeretem, mint az anyámat.

Anyukámmal az a baj, hogy tűrte a nevelőapám alkoholizmusát, veréseit, amire ráment a gyerekkorom.

Nem mondom, hogy anyósommal nincsenek vitáink, hisz teljesen eltérő egyéniségek vagyunk. Úgy gondolom, hogy bennem és benne is van hiba.

Én is azt mondom, hogy ez olyan is-is dolog. Nyilván vannak olyan nők, akik túlzásba esnek az anyósukat illetően, viszont azt sem lehet letagadni, hogy az anyósok meg szeretnek mindenbe beleszólni, mert sokszor képtelenek elfogadni, hogy a gyerekek felnőttek és önálló életük, önálló gondolataik vannak.

Nekem szerencsém van, mert nagyon szeretem az anyósomat, és egy értelmes nőről beszélünk, aki alapvetően ismeri a határokat. Persze, időnként ő sem bírja ki, hogy bele ne kotyogjon már a dolgunkba, de ilyenkor nyelek egyet és meghallgatom. De ez azért elfogadható határon belül van, gyakran olyan dolgokat hallok az ismerőseimtől, hogy fülem-farkam ketté áll, na meg itt is lehet érdekes dolgokat olvasni.

én úgy is jóban vagyok az anyósommal, hogy együtt élünk.

A titok: van szánk, hát használjuk. Az elején nagyvonalakban lerendeztük a szabályokat, ezért nincs gond. jobban kijön velem, mint a fiával (vagy a lányával). HA kórházban van, engem hív, ha szükség van valamire, nem a lányát... előbb kikéri a véleményem, mint a lányáét. Pedig mondom, 17 éve egy lakásban élünk...

Anyósok is vannak akik túlzásba viszik a mama pici fiacskája szerepet, és menyek is vannak akik felnagyítják az apró dolgokat.

Nálunk pl az volt, hogy a férjem árvasági támogatásként kapott pénzt amíg még tartott az iskola. Ez őt illette meg, de az egész családja abból élt. Közben viszont talált munkát ő is, és össze akartunk költözni.

Így szólt az anyának hogy szüksége lenne a teljes összegre, így elmentek átíratni csak a férjem nevére.

Akkor úgy volt hogy anyósomnak is van melóhelye. Szó nélkül beleegyezett.

1 hónappal később jött a meglepi, hogy anyósom nem ment el dolgozni, hanem 1 büdös szó nélkül visszaíratta a saját nevére azt a pénzt, ami a férjemet illette meg....

Itt a legnagyobb probléma az volt, hogy szó nélkül, a férjem tudta nélkül lenyúlta a pénzt. Magyarul átvágta őt, (és engem is) csak mert lusta volt elmenni dolgozni. Inkább kellett neki még a fia pénze....

Szerintem ez undorító húzás volt...és ezt nem nagyítom fel.

Meg az esküvőnk után kért kölcsön, amikor tudta hogy nekünk is alig maradt....és vágta az áldozat képet amikor a férjem azt mondta neki, hogy előbb megbeszéli velem, hogy oda tudjuk e adni. Mert hogy közös pénzről volt szó.

Na azóta se láttuk azt a pénzt, pedig 2 éve volt, és anyós dolgozik is...

Néha kérdezgette a férjemet hogy főzök e rá meg ilyenek.

Ezeken túl nem nagyon szól bele semmibe. Felszínes a kapcsolatunk. Se nem jó, se nem rossz. Inkább a fiával beszélget amikor látogatni megyünk. Én meg nem szólok bele, csak akkor, ha kérdez valamit.

27N