Éltél már együtt rövidebb, hosszabb távon párod szüleivel? Milyen volt?

Nem, de nem hiszem hogy problémám lenne ilyesmiből, mert eléggé tudok alkalmazkodni.

A saját szüleimnél bárkivel jobb lehet együttélni, mert.. na mindegy, lényeg, hogy az én szüleimnél soha sem fogok a párommal élni, mert akkor nem lehetek sohasem önmagam.

Viszont a volt barátom néha ott aludt a fiánál, amikor ott voltam nála, illetve voltam az anyjánál is több napra. Nem volt gáz. Bár az kicsit rossz/fura volt, hogy alig engedte, hogy segítsek neki bármiben, és olyan kiszolgáltnak éreztem magam, amihez meg nem vagyok szokva...

Igen.

Mindkettőnél (én szüleimnél és a pároménál is)

Aki tud alkalmazkodni annak jó lehet, sőt néha nagyon jó. Ha van aki vigyázzon a gyerekre amikor dolgod van, megoszlik a házimunka, stb stb.

De ez ma már nem divat.Régen a nagycsalád, a több generációs háztartás volt az elfogadott. A fiatalok maguktól értetődőnek vették, hogy a fiú asszonyt hoz a házhoz, vagy épp új fa lesz az örömapának. Manapság mindenki maga akar úr lenni a saját portáján. És mint tudjuk két dudás...

Na ennyit a közmondásokból. El kell fogadni, hogy valahova BE-KÖLTÖZTÖK. nem úgy viselkedni, mintha te-vagy a párod lennétek akik körül forog a világ. Kialakítani bizonyos hallgatólagos szabályokat és beletörődni a megmásíthatatlanba, vagy erőt és türelmet gyűjteni a megváltoztatáshoz. Akkor lehet egymás mellett élni, sőt EGYMÁSSAL. Mert nem csak a párodat választottad, hanem annak családját is.

A fő hátulütője a dolognak az, hogy tőled is azt a viselkedést várják majd el amit a párod férje-felesége képvisel. ha régebb óta tart a kapcsolat és jobban megismertek (pl több éves együttjárás, gyakori közös program a szülőkkel együtt), könnyebben elfogadnak. Ha ritkábban láttak, rövid udvarlás után jöttetek össze sokkal nagyobb tolerancia kell mind a szülők mind a párod részéről. ilyenkor minden kis hiba egy-egy szálka másik szemében. És a párod sokkal inkább a szüleit fogja védeni! Erre számíthatsz. Mert hiába nagy a szerelem őket jobban ismeri, és mivel ODA költöztetek valószínűleg szereti is.

Ha meg nincs jóba a szüleivel és csak kényszer az együttlakás, akkor ne is nagyon pakolj ki. Amint lehet meneküljetek onnan. Ezerszer inkább egy lepukkant albérlet mint a luxuspokol.

Ez a szülőkkel élés, párban max. egy kéthetes nyaralás erejéig működhet. Nagyon jó esetben a hétköznapokban fél év. Mindez hangsúlyozottan CSAK normális, jóhiszemű, és korrekt, szülőkkel. Ha a legapróbb probléma is van a szülőkkel, vagy a természetükkel, az pillanatok alatt gigantikus trutymóvá hízik és pokollá teszi mindenki életét!

Kényszerhelyzet esetén (lakásprobléma), komoly kompromisszumok mellett, el lehet viselni egy jó darabig, de ha valaki elfogad egy jó tanácsot, akkor ne tervezzen a szülőknél lakni a párjával!

Az a baj ezzel, hogy hosszú távon is belenevel a párocska életébe olyan dolgokat, amelyek a későbbi különköltözés alkalmával nehézségeket okoz. Pl. a kisasszonynak nem igazán sikerül háziassá válnia, a férjnek nem főképp. Mindkettejükről levesz egy csomó (látszólag pitiáner) dolgot a szülők közelsége, ami szintén később lesz szívás. AZ én nejem kb. 37 éves koráig a szüleivel élt együtt (meg a férjével és a gyerekével). Harmadik évem megy rá, hogy alapvető háziasságot elsajátítson. A gyereke, meg jóformán semmire sem képes, hála a nagyszülőknek az előző 17 éveben...

SZóval óvatosan ezzel a együttéléssel.

6 évig éltünk anyósoméknál,külön lakrész,külön háztartásban.Az elő 3 -4 évben nem igazán voltak problémák,apósommal végig nagyon jó volt a viszony.Talán a párom húga miatt kezdett el romlani a viszony.Egyszer jöttem a vonattól és jött velem szemben az én polómba....aztán másnap anyós mosott,az ő cuccaikat,hát látom,hogy van két póló az ő teregetett cuccaik közt,ami az enyém.Mondom neki,hogy az ki pólója?Mondja hogy a férjem hugáé,én meg mondtam neki,hogy nem akarok ebből vitát,de sztem ez az enyém.Na erre anyósom elkezdett kiabálni,hogy hogy mondhatok ilyet,hogy az ő lánya lop.Nem mondtam ilyet,de akkor már mindegy volt.Este hozta a lány a mosott vasalt pólót,és bocsánatot kért,mondtam,azzal tenne jót,ha elmondaná az anyjának,hogy kivette a szekrényemből.Nem mondta.Aztán többször rajtakaptam,hogy viszi ki a szobából a samponomat,balzsamomat,tusfürdőmet....

Anyóssal innentől rossz lett a viszony.