Költöztél már azért, mert anyósék túl közel laknak?

Én inkább azért költöznék, hogy kicsit közelebb legyünk. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk, a szüleimmel is, most mindenki messze van, amit olykor nehezen viselek.

Van ilyen is.

Nem azért, de ez gyorsította meg. Sajnos anyósom olyan típus, aki már-már kedves, de nem felnőtt emberként kezeli se a gyerekeit, meg nyilván azok párjait/házastársait sem. Meg még kukkolni is szeret.

Mindegy milyen karakán az ember, úgy tesz, mint aki nem érti miről van szó, néz boci szemekkel és nem érti, nem veszi komolyan, majd folytatja a hülyeségét. A férjem csatázott vele sokat, én kimaradtam belőle.

Mióta elköltöztünk messzebbre már jó. Néha kiakaszt, hogy pl. a fizetésünkben akar vájkálni meg mindenben, de messziről nemigen megy neki. Meg így nem is nagyon jön el hozzánk, pedig az ANNYIRA nincs messze, de nem baj. Így ha évente egyszer eljön, akkor egyáltalán nem tudja otthon érezni magát, így rendezkedni sem kezd el, örül, hogy vendégül látjuk.

Ha amúgy is terveztétek már a költözést, akkor menjetek nyugodtan előbb, végül is jobb távolról szeretni valakit mint közelről utálni.

Hozzátartozik azért, hogy ez egy picit menekülés is a probléma elől, szóval ettől még a dolog nem oldódik meg. Az összes találkozásnál ugyanúgy bele fog szólni, akkor meg majd azt fogod utálni és azon dolgozni, hogy minél kevesebb legyen az összejövetel, szóval nem lesz így jó. Álljatok a sarkatokra és igenis követeljétek, ha kell harcoljátok ki magatoknak, hogy a ti életeteket úgy élitek ahogy ti akarjátok és senki ne szóljon abba bele. Határozottan, ellentmondást nem tűrően!