EGy újabb anyósgond? Anyósommal egy telken élünk, külön lakásban. Mióta megszületett az unoka, azóta teljesen megbolondult. Próbálom normálisan kezelni a dolgokat, egyik fülön be-másikon ki, de lassan megint elszakad a cérna, és kitálalok.

Mond el neki, hogy a te gyerekeid szülőértekezleteire te szeretnél elmenni, ő már elment a saját gyerekeiére. Engedje meg, hogy te is élvezhesd, ennyi!

Nagyon jó, hogy érdeklődik, majd ha hazaérsz elmondod mi volt.

én a helyedben azt monanám neki,hogy szeretnél picit önállósodni,egyedül akarsz megpróbálkozni pár dologgal,hiszen neked is meg kell tanulnod dolgokat,önállóan,szeretnél megpróbálni a saját lábadra állni

:)

Én amikor csak tudok, nem kommunikálok vele. Az a baj, hogy minden információt a maga hasznára próbál fordítani. Kombinál, manipulál, nyomul. A gyerekért odavan, neki nem árthat, a férjemet nem érdekli, hogy mit csinál, őt nem tudja manipulálni, ez a szerencsém.

Nehéz, hogy együtt éltek, de ha már így van, minél kevesebbet kommunikálj vele. Kedvesen utasítsd vissza minden erőszakos ajánlkozását, vagy csak mosolyogj, és ne válaszolj. És próbáljatok elköltözni.

Nem fog megváltozni. Sajnos az ember menyként belecsöppen egy másik család ezeréves játszmáiba. Ha az apósod hagyja ezt, mert szerintem alapvetően itt kezdődött minden, akkor nem tudsz mit csinálni.

Lavírozni kell folyamatosan. Egy idő után rutinból megy. Később, ha nagyobb a gyerek, már nem lesz akkora szerepe az életében. Én azt tapasztalom, hogy azért a férjek nem konfrontálódnak szívesen az anyjukkal, még ha idegesíti,akkor sem. Az enyém a sarkalatos dolgokban, pl. mikor jöhet, meddig maradhat stb. segít, de a mindennapi harcokra egyedül maradok. Nekem kell lekezelni sajnos.