Legszivesebben pofán vágnám a barátom anyukáját! Mit képzel ez a nő magáról?

Nagyon primitíven viselkedsz.

17 éves vagy, semmit nem tudsz a felnőtt életről, semmit nem tudsz a barátod anyjának az életéről. Valószínűleg követett el hibákat, valószínűleg legalább annyira szerencsétlen, mint a fia.

A kis jeleneteddel csak magadnak és a barátodnak ártottál. Neki fogja otthon pokollá tenni az életét, hogy minek van egy ilyen hisztérikával, és te nem lehetsz majd mellette. Nagyon elszúrtad. Gyerek vagy. Rossz esetben rámegy majd a a kapcsolatotok, de az talán jó lecke lesz, és megtanulod, mit engedhetsz meg magadnak és mit nem.

Kölcsönadni hülyeség volt, kölcsönt nem kérünk, nem adunk. Ha mégis, papírt írunk róla, hivatalossá tesszük, még családon belül is. Az anyagi kérdések nem érzelmekről szólnak. Azok szárazon anyagiak. Egyébként nem a te pénzed ment rá, hanem a szüleidé, akik jó esetben már elérték a felnőttkort szellemileg.

Anyukád miatt a felháborodásod érthető, de egyszer majd belátod talán, hogy mennyire lealacsonyítottad most saját magad. Ugyanarra a szintre kerültél, mint a rágalmazó.

Meg kéne értened, hogy ha a másik hibázott, az az ő hibája. De ha te hibázol, az a tiéd. És arra nincs mentség, bármit is tett a másik. Tudod, az általános iskolás verekedések után szokott ez a helyzet előállni: "Az úgy kezdődött, hogy a Józsi visszaütött...".

Kérdező (#19) ne húzd fel magad, ne felejtsd el, hogy ide többnyire olyanok írnak, akiknek az anyaság a világ közepe, a fétis, és voltaképp azt fogalmazzák meg, hogy ők milyen viselkedést várnának anyaként a saját gyereküktől...

Te azzal törődj inkább, hogy a párod férfiként viszont teljesen jól reagált, amikor téged védett meg, egy ilyen emberrel nyugodtan lehet komoly kapcsolatot építeni, számíthatsz rá, mert szemmel láthatóan a párja az első számára és nem a "mamóka" ... szóval lásd meg a helyzetben a pozitívat, mert eddig úgy tűnik, hogy az is van benne. Az anyóssal meg ne törődj, voltaképp látatlanban nyugodtan meg lehetne írni a pszichopatológiáját az utolsó mondatokból, ő egy világban csalódott, önmagát mártírnak érző és az egész világ fele tüskéket növesztő szerencsétlen boldogtalan ember, olyan, aki a lehető legrosszabb "anyós-alapanyag"...

Bár én sem értem, hogy mi itt a kérdés és mit várt a kérdező. De szerintem attól még, hogy 17 éves lehet véleménye és igenis tudhat sokat az élet dolgairól...Szerintem a stílusával sincs semmi baj, azok után amiket ez a nő csinált és mondott miért érdemelne más viselkedést? Csak azért mert a barátja anyukája felnőtt ő meg még gyerek nem kell őt tisztelnie, mert egyszerűen nem érdemli meg.

A barátodat nagyon sajnálom, de legalább ő is látja, hogy milyen ember az anyja és így nem tud titeket szétválasztani. Szerencse, hogy a te szüleid ilyen rendesek.

" még az állatok se dobják el a gyereküket.. hanem küzdenek érte."

Muhhaha.

Most a kenguruk jutottak az eszembe, ha egy ragadozó üldözőbe veszi az anyát, az első mozdulatával kihajítja a kölyköt az erszényéből, és elmenekül. Egyrészt így gyorsabban tud meglépni, másrészt a ragadozók egy darabig elvannak a kölyökkel.

Ennyit az anyaság-mítoszról.

"Attól, hogy van két ember között mondjuk 20-30 év korkülönbség még nem kell mindent eltűrnie a fiatalabbnak." - ez pontosan így van, én vagyok 49/F, de ha egyszer nem nekem van igazam egy témában, akkor nem nekem van igazam. Akkor se, ha a másik 15 éves... az igazság nem életkortól függ, a tekintélyelvűség meg szerintem egy borzalmas emberi tulajdonság, jellemhiba.

(megsúgom, ha a gyerekem barátja/barátnője osztana le, sokkal rosszabbul esne, és sokkal inkább elgondolkodnék az igazságán, mint ha pl. a cégvezér tenné... ezért bízom benne, hogy itt is elgondolkodik anyuka, miután lehiggadt.)

Akik szerint a kérdező stílusával minden a legnagyobb rendben, azok elég rédekes értékrend szerint élnek.

"Legszivesebben pofán vágnám a barátom anyukáját!"

És most nem gyűjtöm ki az összes trágárságot, amit írásba adott a kérdése(???) kapcsán.

Kultúrember nem így beszél. Dühösen sem. Hogy kinek van igaza, az teljesen más kérdés, valójában azt hiszem, senkinek sincs igaza, egyáltalán, abszolút igazság nincsen, csak ütköző érdekek. És itt egyik fél sem valami emelkedett stílusban képviseli a sajátját.