Hogyan tudnám leállítani anyósomat, hogy ne szóljon bele az életünkbe amíg nálunk lakik?

Valaki írta, hogy ebben nem lát rosszindulatot. Én biza látok, mert ha nekem valaki azt mondja, hogy ne menj el drágaságom 6 órába dolgozni, mert nem szeretném, hogy a fiam tartson el, mert neked büdös a munka úgy látom, na ez már keményen rosszindulat, semmi más. :(

Mondjuk te tudod kérdező, hogy ha beszélnétek vele, gyanítom megsértődne, mert az ilyen embereknek mindig fáj az igazság. Utolsó voltam.

lehet, hogy elmegy pár hét múlva, de azért a későbbiekre is kell gondolni, mi van, ha újra majd hozzátok kerül később stb... jobb most kialakítani a szabályokat, mert utána már késő. Viszont szerintem is ez a férjed dolga, nálunk legalábbis mindenki a saját hülye rokonait idomítja :)

vagy hármasban beszéljétek meg,hogy nem az ő dolga a gyerek idejét beosztani, sem a tiédet stb. (csak finoman)de nem jó elodázni, mert bármikor előfordulhat hasonló konfrontáció és nem csak a mamával, hanem majd a gyerek tanárával, hülye haverjaival stb. és nem baj, ha a férjed is kicsit megtanul kiállni a családért.

unja magát...

igen anyuka, igaza van anyuka mindenre ez a válasz... Még arra is ha azt mondja, hogy engem senki nem vesz komolyan vagy mártírt játszik és előkerül a majd, ha én már nem leszek című mondat...

Nálam nagyanyámnál bevált... Hova mész, mikor jössz, mit csinálsz. Felnőtt nő vagyok gyerekkel akinek elszámolással tartozom az a gyerekem apja, de valahogy mindig bepróbálkozik...

Ma dokihoz vittem a Fiam és erre megkérdezi, hogy minek viszed (hétfőn voltunk) szerinted mit fog vele csinálni?

Hát szerencsére elvittem mert mégis jól sejtettem hogy nagyobb lett a baj...

Ilyenkor jön a mama mit érdeklődsz? Nincs dolgod mami stb...

Egyzserűen, és tisztán: ellátod, de köszönöd ne szóljon bele a te döntéseidbe és a te életedbe.

A férjed pedig egy jó nagy mamlasz, ha behúzza fülét-farkát a mama előtt és azon van, hogy "kibekkelje" ezt a párhetet...mintha egy ember, aki mindenáron bele akar ugat..ni abba, ami nem az ő dolga, nem tehetné meg ezt gyógyult lábbal, három hét múlva otthonról, telefonon vagy neten?!

Állj szépen a sarkadra és tedd azt, amit te akarsz. A határokat meg kell húzni, keményen (vagy ahogy szokták írni: körbe kell pisilni a sarkokat).

Nyílván a férjed azért mondja, hogy ne foglalkozz vele, mert neki könnyű: reggel lemegy a melóba, de te vagy egész nap otthon egy mindenbe beleszóló, önző hárpiával... :(

Kedves mamának azonnal felvetni:

Látjátok, hogy ennyire semmi sem jó itt nálatok, ezért úgy határoztatok, hogy sokkal jobb és szakszerűbb ellátást kap a kórház rehabilitációs osztályán. Már intézitek is neki. Vagy pucoljon haza, és fizesse ki a házi betegápolást. Merthogy ebben a házban a ti életetek történik, melyet ti éltek, és nem tűrtök beleszólást. Tudod kedves kérdező, a nevelés különböző ágai: gyereknevelés, férjnevelés, anyósnevelés stb.

akkor viszont nincs mese, ha beszól, mondd neki, hogy: " Anyuka, ugye emlékszik, hogy már egyszer leültünk beszélni, hogy ez a mi életünk?"

És itt hagyd is abba a mondatot és hagyd ott. Majd innentől nézd levegőnek és ne reagálj semmire, de semmire amit mondd. Legfeljebb annyit, hogy "Erről nem nyitok vitát, megmondtam."

És várd azt a 4 hetet..., de azért ne úgy menjen el, hogy még te húztad be a farkad hónapokig. Ha rendesen beszél akkor beszélsz vele, ha nem tud viselkedni akkor meg lezárod egy perc alatt a fenti mondattal és felállsz mellőle és levegőnek nézed. Ha akar, majd viselkedik és újra beszélsz vele. Nem küldöd el az anyjába meg nem hisztizel vele, csak közlöd, hogy ezt már egyszer megbeszéltétek, és punktum.