Hogy mondjam el, hogy egy kétszínű majom az anyósom? Undorító ahogy ez a nő viselkedik másokkal. Ma betelt a pohár nálam.
Nagyobb faluban lakunk. Eddig mindenki szarszemét volt aki nála szóba került. Ma is a kedves szomszédasszonya, akinek van egy kisfia nagyobb mint az enyém, átadott neki egy zsák ruhát, meg egy zsák játékot, hogy ha valami kell belőle szedjük ki a mi fiúnknak, a többit dobjuk ki, mert válogatás nélkül adta át, nem tudja mi van benne, biztos van benn rossz is. Szépen megköszöntem, bevittem a konyhájába (anyós konyhája, anyós szomszédja) elkezdtük nézegetni az anyósommal, mire ő: Ez a majom miket adott át, hát nézd már meg ezt a szart? Ki adja rá a gyerekére? Most minek adja át ezeket, kell a fenének? A hülyéje! Azt hiszi rá vagyunk erre szorulva? Stb stb. Undorító volt. Az a szegény szomszéd nem bántásból adta ide, hanem csupán kedvességből. Azt is mondta ha nem kell semmi akkor dobjuk ki úgy ahogy van. És hozzáteszem volt benne nagyon sok teljesen hibátlan dolog ruha is játék is, sőt a zöme jó volt.
Bosszantott, szóltam is neki, hogy miért kell így beszélni róla. Ő meg csak mondta, és már kanyarodott is a másik szomszédasszonyához, na hogy az milyen tahó, mert az csak akkor mossa meg az ablakot amikor koszos. Holott ráérne munka után ablakot pucolni. Meg a másik akinek mndig ugat a kutyája, azt fel fogja jelenteni, mer őt zavarja a kutya ugatása.
De a "barátairól" is nyilatkozik. Meséli, hogy na összejövünk már a Mártiékkal...tudod azzal a nagyseggű pletykás nővel, meg a férjével aki állandóan sggrészegre issza magát. Kérdem: De minek mentek ha nem szeretitek őket? Válasz: Ó hát már 30 éve a barátaink. De az összes "barátjával" van valami baja.
Olyan szivesen szólnék a szomszédasszonynak is, hogy ne is adjon ennek a szipirtyónak semmit, mert ugysem lesz jó. Sőt, legszivesebben az összes falubélinek szólnék, hogy milyen undorító módon ebszél róluk. Na és akkor elgondolkodtam, hogy ha ez MINDENKIRŐL így beszél...akkoe gész biztos, hogy rólam is. Bár ez nyilván sosem fog kiderülni hacsak ki nem hallgatom.
Más szólna az érintettnek? Vagy hagyná?
Na nem tudom...hát lassan körvonalazódik, hogy ha "kibeszélném" az anyósomat a háta mögött akkor ugyanolyan lennék mint ő, és nyilván a fülébe jutna a dolog..és akkor bizony az eddig sem rózsás viszonyunk átmenne iszonyba.
Viszont ha meg befogom a szám, akkor az gazságérzetem nem hagy nyugodni.
Szar egy helyzet....
válasza:Férjem...nagyjából sehogy. Ez most durván fog hangzani, de ő is és a húga is ebben nőttek fel. Nekik tök természetes, hogy az anyjuk mindenkit szid, ők elhiszik, hogy őket mindenki utálja, mert gazdagok, vagy mert csütörtök van, vagy mert esik az eső. Nekik ez fel sem tűnik. Sőt a lány az együtt szokta fújni az anyjával, a férjem meg rá se bagózik. Nem törődik vele, viszont nem állítja le az anyját, csak néha. Mondjuk akkor eléggé durván odamndja neki, hogy "beteg" a lelke. De az anyja olyankor elsápad és rákiabál, ez a kedvenc mondata ilyenkor: A kutya sem szarik oda ahol eszik!
Magyarán ha tetszik ha nem, ha igaza van ha nincs ott mindenkinek kuss a neve, mert a családban össze kell tartani.
Meg tulajdonképpen neki nem i szokott beszélni az anyja..csak engem tüntet ki a csodálatos mondókájával.
válasza:Én is így vagyok vele!:) Nekem azt mondja a barátom, hogy hagyjam rá(mármint az anyjára), ne foglalkozzak vele.
De amikor egy csomószor engem traktál a hülyeségeivel,s ha valamivel nem értek egyet, akkor:"csitu van" te is ellenem vagy" szöveg jön, kezdek ideges lenni.
A barátomnak mondom, ő meg nem szól semmit.Gondolom, ahogy te is írtad, neki ez a természetes.
Ja és a kedvencem, hogy: ezt el ne mondd a férjemnek, el ne mondd a fiamnak.
Olyan mintha nyomás alatt tartana, vagy a szabad akaratomban korlátozna. Panaszkodik, de ne mondjam el.
Legjobb erre a költözés. Nektek is távolabb kellene, másik városba,ahol nem ismerik őt, s új életet tudtok kezdeni.
válasza:Már az olvasásnál a végén röhögtem... Bocsi, de elképzeltem, ahogy a ruhákat pakolod (én is szoktam ilyen csomagot kapni, semmi baj vele) és már vörösödik a fejed anyós dumájától (tudom, átéltem én is) és csak válogatsz, anyósod mondja, a nyál frecseg a szájából, a szemei vérben forognak...Jajaj :D
Na, ennyit arról, milyen vizuális vagyok. Nálunk is így volt, egy idő után elkezdtem dúdolni... Reakció: Ha'neked meg mi bajod? Beszélek, nem hallod? -Ja, mama, csak nem érdekel...és dúdolok tovább -szúszá, nem vagyok ideges- Mindig otthagyott azzal, hogy : elmész te a fenébe... és végre csend lett. Vagy simán röhögtem. Igaz, engem nézett hülyének, de hidd el, pont ez mentett meg attól, hogy valóban bekattanjak tőle.
Anyósodnak rohad a lelke, annyira tele van keserűséggel, hogy ha nem változtat, ennek rák is lehet a vége. Felemészti őt a gyűlölet. Ne hallgasd, menj ki, dúdolj, fütyöréssz, nevess, akármi. Ne hadd, hogy beléd oltsa ugyanezt.
Ó! A lényeg! "El ne mond a fiamnak, vagy a férjemnek"
Na ettől hááányni tudok. Azt tudni kell, hogy itt egy családi vállalkozás van apa fia (férjem) dolgozik, anyós és a lánya otthon van, nem dolgoznak. Vagyis dolgoznak...pénzt költenek, az is fárasztó dolog ám, ő mondaja, ő meg már csak tudja. Szóval úgy néz ki, hogy apa-fia viszi haza a pénz, anya-lánya meg elveri. Volt rá ezerszer példa, hogy pont ott votunk amikor hazaértek a "soppingolásból", és sziszeg, hívogat, integet, hgy menjek. Akkor már tudom, hogy sunyizik. Bemegyek, felhívnak a szobába, nem hazudok 20-25 szatyor-táska tele cuccokkal...ruha cipő, bizsu, nembizsu...minden amit el bírtok képzelni. És elkezdik mutogatni, hogy ezt is vették azt is vették, szép kék felsőt vettek igaz, hogy tegnap is vettek egy kék felsőt, de hát jó lesz az, de el ne mondjam a férjemnek! Jajj...vettünk 9 pár cipőt a lánynak, de el ne mond!! Meg vettem ezt meg azt, de el ne mond! Borzalmas:-(
Mondjuk én elmondom. Nem rosszindulatból, hanem az igazságérzetem nem hagyja, hogy lenyeljem.Olyankor robban a bomba, férjem átmegy és megkérdezi miért szórják a pénzt. A húg 30 éves, soha nem dolgozott fizetős iskolákba jár ha kell ha nem, amit persze az apa és fiú által megkeresett pénzből fizetnek, de mindig ezzel magyarázza az anyja, hogy kell a ruha a lánynak, hisz az iskolába csak nem mehet régi rongyokba. Mondjuk náluk a régi rongy az az a ruha ami már háromszor volt rajtuk.
Na mindegy...nem is ez a lényeg, hanem hogy engem is próbál sakkban tartani ezzel a ne mond el dologgak. Mondjuk én pont leszarom,mert elmondom, ezzel is előidézve azt, hogy most már legalább nem kell kétnaponta végignéznem, hogy miket vásároltak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!