Szerintetek életképes dolog eggyütt élni anyósékkal apósékkal mondjuk nagy házban ?

Nem. Nekem aranyosak párom szülei, de azért mégse olyan, mint kettesben. Nehogymár nem mehetek ki a szobából ruha nélkül, a fürdő meg a wc tisztaságán pörögni (ha egyik héten én takarítok, akkor én pecázzam a hajat és s*ggszőrt a szűrőből? Vagy anyósom???), ki főz, ki takarít, stb. Egyik fél se tud magánéletet élni.

Meg aztán anyósom szeret dumálni, én viszont, szeretem a csendet. Apósom kissé süket, ordítatja a TV-t. Áh! Soha!

Engem kicsit aggasztana, ha pl a párom ragaszkodna ehhez, vagy pláne a szülei. Hagy ne kelljen már egész életünkben anyuka szoknyája mögött tengődni, meg engedni, hogy mindenről tudjanak, mindebe belelássanak.

Ha anyagi okokból, ideiglenesen, v ilyesmi, tehát látni a végét, úgy valszeg elviselhető (attól függően persze, hogy mennyire jó fejek a szülők.)

De életvitel szerűen még jófej szülőkkel sem.

19es nem kötelező mindenkinek együtt élni mamahotelben. Össze lehet költözni akkor is ha már megvan az önerő és nem más nyakára cuccolok.

Szegény szülők, nem kell nekik a nyakukra még egy idegen is. Aki felnőtt akar lenni, teremtse meg a feltételeket ne a pasija/csaja gyerekszobájába költözzön.

#24, bocsi de nálunk direkt úgy van a lakás, hogy 2 része van. Apu úgy építette fel annó. Lehet kezdeni, hogy így könnyű stb, de nem a gyerekszobába hoznám a csajom.

Hülye lennék ha saját lakást akarnék valahol vásárolni és hitelre vennék, mikor ott a saját lakásom(egyedüli gyerek vagyok).

Lehet most ezt nem rám érted, de lehet vannak ilyen helyzetben mások is, nem csak én.

Ha az együttlakás mellett lehet megfelelő mértékű (teljes) szeparációt biztosítani, akkor lehet bonyodalmak nélkül együtt élni.

Általában viszont nem javasolt.