Szándékos bosszantás vagy demencia?
Sziasztok!
Van egy 4 éves kisfiúnk és egy 2 éves kislányunk, a férjemmel 10 éve vagyunk házasunk, 12 éve vagyunk együtt. A szülei a kezdetektől fogva szerettek, elfogadtak, igazából nem vettem észre semmi különöset, ami arra adott volna okot, hogy úgy gondoljam, nem szeretnek. A probléma a kisfiúnk születésekor kezdődtek. Anyósom elkezdett nagyon érzékeny lenni, folyton azt játszotta, hogy én bántom valamivel. Apróságokra gondolok itt, pl. Az 5hónapos babának mézes cumit akart adni, amire én mondtam, hogy 2 éves kor alatt nincs méz, ma már nem szokás a botulizmus miatt, erre ő majdnem sírni kezdett, hogy én nem engedek neki semmit sem a baba körül. Odáig fajult ez a dolog, hogy 5hónapja volt a 10.házassági évfordulónk, amire előtte 2 héttel meghívtuk őket is. Vasárnap délre lettek meghívva, készen volt a kaja meg minden, itt volt a többi vendég is már, mikor hívja a férjemet az anyja, hogy menjünk át 2-re ebédelni, mert a kedvencét főzte. A párom meglepődött és mondta neki, hogy dehát nekik kellene jönni hozzánk, erre ő megsértődött, hogy nem is hívtuk, és csak azért mondjuk most, mert ő telefonált, és nem is akartuk meghívni. Aznap este felhívta az apját a párom, és beszélgetett vele. Kiderült, hogy ő(após) el is felejtette már, hogy kellett volna jönni, mivel anyósom megnondta neki, miután hívtuk őket, hogy majd inkább mi fogunk menni hozzájuk. És ő azt hitte így lesz.
Na a mostani eset 2hete történt, a kislányunk szülinapján. Megbeszéltük apóssal anyóssal, hogy tálat fogunk rendelni a helyi étteremből, a tortát pedig én sütöm. Anyósom mondta, hogy ő süt aprósütiket. Előtte 3nappal ismét beszéltünk róla!! Megrendeltem a kaját 32ezer ft-ért, és megsütöttem a tortát (tortákat). Reggel telefonál anyósom, hogy a férjem ugorjon át és hozza el a cukrászdából a kislány tortáját, ők meg hozzák a kaját. Kérdeztem tőle, hogy milyen kaját?? Hát csinált húslevest, meg rántott ki egy csomó húst. Abban a pillanatban nem akartam ott balhézni a telefonban.. megjöttek, 2 emeletes torta, egy rakás kaja megfőzve. Próbáltam finoman megmondani neki, hogy nem ezt beszéltük meg, hogy itt vannak a rendelt tálak, meg a torták amikkel 2 napig pepecseltem. A válaszát idézem: "Nehogy már ezt a kifőzdei szart tedd a vendégek elé az én főztöm helyett! A tortádat meg majd csomagolni fogjuk a vendégeknek, ez (a vásárolt) mutatósabb." Hát nem is tudom, hogy hogy bírtam ki hogy ne rugdossam ki az ajtón!! A férjem szerint túlspilázom az egészet. Após azt mondja, nem érti mi a bajon, hiszen én mondtam, hogy nem lesz időm tortát sütni. Mondom én ilyet soha nem mondtam!! Elkezdi nekem mondani, hogy anyósom azért csináltott tortát, mert én arról panaszkodtam neki, hogy a 2 gyerek mellett nem tudom megsütni a tortát is. Nagyon dühös voltam, a szüleim elviccelték a dolgot annyival, hogy legalább nem halunk éhen meg nem kell főzni stb. De én nagyon sértve éreztem magam, hogy a gyerekem szülinapján minden dolog amit én csináltam, rendeztem az "meg lett semmisítve" és anyós átrendezte az egészet. Talán nem is zavarna annyira, ha nem hazudna mindenkinek rólam, és nem sértődne meg nyílvánosan. Jaa igen, a legjobbat ki is felejtettem, hogy elkezdett sírni a vendégek előtt, hogy elmegy haza ha ennyire zavarom őt!! A pofám leszakadt komolyan.
Ez demencia lenne?? Vagy csak bosszantani akar? De mi oka van rá, ha a gyerekek előtt nem volt ilyen.
Pontosan!
Egyeztessetek írásban!
A férjed egy szégyen...
"elkezdett sírni a vendégek előtt, hogy elmegy haza ha ennyire zavarom őt"
Na akkor kellett volna neki kinyitni az ajtót, hogy "jó utat, csókolom". Egyből abbamaradt volna sírás - hiszen nem érdemes csinálni a műsort, ha nincs megfelelő közönség hozzá.
Nekem ott durrant volna el az agyam, ha leszólja azt, amivel én (mi) készültünk. Aki "kifőzdei sz.."-nak titulálja azt, amivel én tudok szolgálni (most mindegy, hogy vettem vagy csináltam), azt ott zavartam volna ki a lakásomból.
Szerintem ez egy pozícióharc a hatalomért, a gyereked és a férjed feletti uralomért. Ez van benne abban is, amit az elején írtál, hogy a gyereknek olyat akart adni, amit te nem akartál, és ebből azt vonta le, hogy semmit se adhat neki.
Nem tudom, a férjed hogyan reagálta le, de egy normális férj ilyenkor a felesége mellé kell, hogy álljon.
"A férjem szerint túlspilázom az egészet"
Már itt azt mondtam, hogy aztak...va.
"szerinte az anyja ilyen, ne húzzam fel magam rajta"
Ez annyira tipikuuuus! Az összes szőr feláll a hátamon, és kinyílik a zsebemben a bicska, ha meghallom. Minden anyja seggébe bújt férfi ezzel jön.
"Mikor szóba hoztam neki azt, hogy lehet demens, akkor majdnem lehülyézett, hogy hogy képzelem "szidni" az anyját."
Téged bezzeg lehet szekálni és megalázni, de anyuról nem lehet egy szóval sem megpendíteni, hogy a viselkedése talán nem egészen normális.
Szerintem sem demencia, de ha te állsz ki nyíltan magadért, a férjed szerintem száműz. Elkezdhetsz valami hasonló, jóakarattal takargatott, ártatlanul pillogó, mézesmázaskodó játékot, amiben beviszed a kellő mélyütéseket anyósnak, és könnyes szemmel értetlenkedsz, hogy miért haragszik rád ("jaj, ne aggódj, ez egy nagyon jó étterem :), nem olyan, mint az ipari étkezdék, azokat én sem szeretem ;). Kár kihagyni, ilyen nem mindennap van, házikosztot meg bármikor ehet az ember, hát mindennap azt esszük, nem ;)? De nagyon jó, hogy csináltál rántott húst, abból is csomagolunk a vendégeknek, biztos örülni fognak neki, hogy holnap sem kell főzniük, ez nagyon kedves gesztus :). A szép tortákat is kirakjuk, de majd azután, miután a gyereket az enyémmel köszöntöttük fel, mert ebben szívem-lelkem benne van, nem mindenféle porból kutyulták egy cukrászdában, aztán ami marad a cukrászdai tortákból, azt is berakjuk a vendégeknek, biztos örülni fognak annak is :)". Ha van gyomrod ehhez, és úgy érzed, megéri a befektetett energiát.
De szerintem ezt a házasságot ki fogja nyírni az aljas anyósod és a sziámigyerek férjed.
Álljatok át kizárólagos írásban való kommunikációra. "Mert a mama mindent elfelejt" indokkal. Vagy csak és kizárólag a férjed kommunikáljon vele. (Én jóban vagyok anyóssal, de a férjem tárgyal le vele mindent, ha meg valamire máshogy emlékszik, vagy ferdít, akkor nem is mondhatja, hogy én mondtam máshogy, a férjem meg egyből korrigálja anyóst, hogy az hogy is volt valójában.)
A férjedet meg inkább nem is minősítem, ilyentől elválnék, az biztos. Bár hozzá se mentem volna. Alap lenne, hogy melléd áll, vagy legalább levegye a szem ellenzőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!