Hogyan közöljem az anyóssal hogy nincs ilyenekre szükségünk?

Így is tele van a föld a sok muanyag jatekkal...mi is rengeteg hasznalt dolgot vettunk, kaptunk a gyerekeinknek, pusztan kormyezettudatossagi okokbol. Pedig az kizart, hogy nalunk jobban alltok anyagilag. .ez nem anyagi kerdes!

Jaj! Anyósomék is ezt csinálták! Sajnos őket nem sikerült leállítani. Utána ráadásul többször meg is kaptuk, hogy ez számukra milyen anyagi megterhelés volt és vigyázzunk a cuccokra, mert ha majd a többi gyerekénél is lesz unoka, akkor oda kell nekik adnunk... A legalja az volt mindennek, mikor anyósom beállított egy adag lego utánzattal, amibe a kisgyerek akire vigyázott belehányt, ezt a szülők dobozostól kidobták és mi megkaptuk szülinapi ajándéknak a 4 évesnek, csak anyós szólt, hogy mossam már le, mert nem volt ideje... Na itt zavartam haza ajándékostól! Volt egy kis mosolyszünet, aztán csináltak mindent mint addig.

Szerintem a legnagyobb tiszteletlenség a másik irányába, ha minősíted az életvitelét azzal, hogy beszólogatsz, hogy minek költ valamire, ami szerinted nem fontos, neki viszont igen. Ráadásul, ha saját kötlségvetésből csinálja, és nem máson élősködve veri el a pénzt, akkor akár az ablakon is kiszórhatja. Ha neki fontos, hogy mindent ő vehessen meg a gyerekének, olyat, amilyet szereti, és megteheti, akkor kifejezetten bunkóság mindenféle szedett-vetett lomot rátukmálni, merő jószándékból. Vegyen akkor magához babacuccot, hogy ha majd ott van a gyerek, ne kelljen a fél szobáját utaztatni vele, használja ő azokat, de ne nyomja ti nyakatokba, mert ti olyat akartok használni, amit ti választottatok a ti igényeitek szerint! Magyarázza el neki a férjed, hogy neked ez mennyire rosszul esik, hogy nem tartja tiszteletben a kérésedet, és felesleges holmikkal áraszt el, amik csak a helyet foglalják.. Ha nem ért a szép szóból, akkor lehet durvulni: mama, nem kell, mert megy a kukába/rászorulóknak, aztán sértődjön meg! Neked lenne rá okod, hogy sz...ba se veszi, amit mondasz!

45. De minek takarózzon a férj a feleséggel? Nem azt kéne mondania, hogy az asszonynak nem tetszik, hanem, hogy neki nem vagy nekik nem. Ez van a kérdésben, hogy nekik, többesszám.

Durva azért, hogy hány családnál megy ez. Nálunk 100%-ban ugyanez történik már a terhességem óta és mióta megszületett a baba. Én már egyszer odáig jutottam, hogy amikor a sokadik baromságot megtaláltam elrejtve a baba szekrényében anyóstól, ordítani kezdtem és földhöz vágtam mindent. A használt ruhákat pedig, amikkel állandóan eláraszt, kimossa több deci felnőtt mosószerrel és öblítővel, ezerrel szellőztettem utána a ruhásszekrényt, a ruhákat is átmostam és egész napra kitettem szellőzni, de semmit se használ, még én is megbolondulok attól a tömény öblítőszagtól. Olyan dolgokat is találtam egy csomót, amit nem is tudunk semmire használni. Ő se képes megkérdezni, mire lenne szükségünk, vagy miből milyet szeretnénk, önállósítja magát. Eljutottam oda, hogy át fogom válogatni és kidobok mindent. A terhességem alatt én nagyon vágytam rá, hogy a kisbabámnak én válogathassak össze mindent a születéséig, de elvették tőlem ezt az élményt ezekkel. Annyi sok hiszti és sértődés, plusz részemről idegeskedés volt ezek miatt. Sajnos a férjemnek ezeket hiába panaszoltam és mondom most is, nem szól nekik, inkább kimagyarázza hogy ők csak jót akarnak vagy nem mond semmit. Így meg azért elég bármit is tenni. Cserébe az én szüleimre mutogat, hogy de hát ők is adnak mindenfélét. Csak ők legalább rákérdeznek mi kellene, értelmes dolgokat vagy helyette pénzt adnak. Az a baj csak, hogy ez nem fog soha változni és csak stressz és konfliktusforrás lesz mindig.

Az én anyósom meg sógornőm képes volt velem egy szar*s 5000 forintos babakád állványon veszekedni, mert hogy " Minek veszel? Tedd rá az ágyra a kádat fürdetéskor". Szóval nem vagy ezzel egyedül. Idejében le kell állítani a családot, mert nem kell nekik mindenbe beleszólni. Hozzánk is hozták állandóan a sok ruhát meg mindenfélét, hiába kértük hogy ne. Az összeset eladományoztam, odaadtam a védőnőnek. Nem értették meg hogy nem egyforma az ízlésünk..