Ha anyósom sokszor a szavamba vág, az azt jelenti, hogy egyáltalán nem tisztel?
Ma is megtörtént, kérdezett tőlem/tőlünk valamit, elkezdtem válaszolni de a mondatom feléig se jutottam, már közbevágott. Most szerencsére férjem rászólt, hogy ha már kérdez tőlem valamit legalább hallgassa végig a válaszom mielőtt valami tök másról elkezd beszélni.
Nem tudom, hogy vajon figyelmetlenség ez nála vagy bunkóság, mert másban nem veszem észre, hogy bunkó lenne velem, viszont ez a dolog már az agyamra megy, hogy mindig a szavamba vág. Mással nem tudom csinálja e, ezt még nem figyeltem meg.
Én szimplán bunkó vagyok, néha csinálom ezt.
Ha megkérdezem, hogy "mi a kedvenc kajád?" ilyenkor max 2 kaját várok, nem egy étlap felsorolását. Ha megtudom amit akartam onnantól hajlamos vagyok letojni mit mond a másik.
Sokaknak bonyolult, hogy egy egyszerű kérdésre egyszerűen válaszoljanak, ezért már én is sokszor eldöntendő kérdésként teszek fel valamit. Mondjuk a kedvenc kajád helyett azt kérdezem, hogy "Spagettit szereted?" igen, nem. Ennyi.
Egyszerű ember vagyok, engem a sokk információ fáraszt.
Nem feltétlen, szimplán ilyen típus.
Barátom dettó - megszokás lehet az ilyen embereknél. Én bárki a szavamba vág, abban a pillanatban belé fojtom a szót emeltebb hangon, hogy hé, még én beszélek! Miután befejezted, mondhatod.
A párom megtanulta, és már csak ritkán csinálja (néha én is, mikor azonnal mondanék valamit arra, amiről épp beszél, de ez oké), de aki x. szólásra sem fogja fel, hanem juszt azért is belevág, akkor megvonom a vállam, oké, mondjad, és oda sem figyelve hagyom, hadd magyarázzon.
Nem sértődök meg, de ha őt nem érdekli a mondanivalóm, akkor engem miért érdekeljen az övé.
Nem idegesítem magam feleslegesen. Ha annyira beszélni akar, mondja. Felőlem.
Bár tény, hogy amikor kérdezek valamit, és pl. nagynéném Ádámtól-Évától kezdi mesélni ezer mellékszállal, na ott a harmadik többszörösen összetett mondatnál megkérdezem, hgoy "oké, de mi a lényeg?"
Nem azért kérdezek, hogy utána félórán át kisregényt hallgassak, főleg, amikor okkal kérdezem azt, amit, mert gyors választ várok :D
Itt most mindenki arra akar kilyukadni, hogy én biztos belekezdek egy regénybe ilyenkor... ez nem így van. Leírom a tegnapi szitut:
Férjem lemérte az üres hálószobát, hogy hogyan fog elférni az ágy a két éjjeliszekrénnyel. Jön anyós, kérdezi, mit és miért méregettetek. Elkezdtem mondani, hogy "csak azt, hogy az ágy elfér e az éjjeliszekrényekkel"
Ebből addig jutottam, hogy "csak azt, hogy az ágy el..." és itt már elkezdte a saját mondókáját, hogy "amúgy a munkások amikor jöttek akkor...."
Erre férjem közbeszólt, hogy várja már meg, hogy befejezzem, ha már kérdezett tőlem valamit.
Na, ennyire beszéltem sokat.
Akkor egyszerű. Illemből kérdez, de amúgy ő akar mesélni. Ez kb olyan, mint a hogy vagy beszélgetések?
-szia, hogy vagy?
-jól köszi, és te?
-jaj ne is mond. Tegnap az volt, hogy...
Mennyire szeret beszélni és mennyire van társasága? Hány éves?
Az én anyósom is ilyen.
De neki a személyisége is egy nyomorék. Irányítás, kontrollmániás, mindig, mindent jobban tudó idióta.
Semmit nem lehet mondani, mert azonnal rátronfol, hogy ez vele is megtörtént, vagy ismer olyat akivel szintén stb, stb.
A lényeg, hogy az idiótája dicsfényben tündökölve jöjjön ki, a legbagatelebb témából is.
Bezzeg ő!
17-re:
Igen, akkor a te anyósod az a típus, akit 5-ös tökéletesen leírt.
Nem azért kérdezett, mert a válaszra kíváncsi volt, hanem, hogy elkezdhesse a maga történetét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!