Hogy tudnánk anyóson segíteni? Mit lehetne még tenni?

Anyósom a férje halálakor kapott valami szorongásgátlós-nyugtatós gyógyszert. Mikor nálunk volt pár napot, összeírtam a gyógyszereit, és akkor vettem észre, kérdeztem, hogy ezt miért kapta? azt se tudta mire szedi, csak mondta hogy akkoriban írták fel neki. Hát ő sem egy egyszerű eset, sőt, agydaganattól kezdve mindennel megáldotta az ég, nem tudom milyen lenne, ha nem szedné. Ő csak mélabús, meg életunt, a fájdalmait meg megszokta, nagyon le van rokkanva szegény.

Talán jó lenne anyósodnak vény nélkülivel megpróbálni előbb, kamillatea, valeriana, ilyesmik, és ha továbbra is ennyire depresszív meg indulatos, akkor háziorvossal íratni valamit, ha már pszichológushoz nem szeretne menni. Anyósom is mondogatta az elején, hogy többet nem veszi be a gyógyszereit, hátha meghal végre, meg hogy mikor hal már meg, stb, de egyszercsak abba hagyta ezeket. Most csak kesereg már inkább.

4-es Te egyébként jól vagy?

Ilyet hogy lehet írni: " Kb. nekem is az jutott eszembe, hogy szerencsétlent el kellene altatni. Hogy én is ezt kérném, mert nem bírnám amit ő átél."

A gyász egy teljesen hétköznapi dolog, nem mindenki egyformán éli meg, sajnos az ember ahogy idősödik kénytelen megtapasztalni, hogy az élet tele van veszteségekkel, és ahogy edződik a feldolgozása is egyre könnyebb.

Az ő életében ez egy betegséggel többszöröződik, de valószínűleg azért nem múlik, mert nem foglalkozik a testével, a lelki dolgaival van elfoglalva.

Gondolom nem is főz, amitől csak még inkább lejtmentben van. Vigyetek neki illatos kaját, hallgassátok türelemmel, hadd adja ki a fájdalmát. Nem kell okosat mondani, csak ott lenni, átölelni stb. Ha nyugatót kell, akkor adni (akár mentőt is hívni emiatt, ha olyan a helyzet.)

És próbáljatok töltekezni lelkileg amennyire csak lehet, mert különben titeket is kicsinál a helyzet.

Ismerősnek már amputálni akarták a lábát, mikor jött egy doki, aki ajánlotta neki a hiperbár oxigénterápiát. Nem tudom, próbáltátok-e vagy hogy egyáltalán segítene-e anyósod problémáján, de gondoltam ez hátha hasznos információ lehet.

Szegénynek biztosan nagyon nehéz, hisz nem elég a lelki szenvedés, még nagy fizikai kínokat is át kell élnie... Kitartást nektek is, mert ezt végigcsinálni számotokra is megterhelő érzelmileg.

"Húzzál kifelé az ajtón és gyere be még egyszer -ezt mondták nekem gyerekkoromban amikor tapló voltam s most én is neked"

Inkább te húzzál kifelé, de maradj is ott!