Mi lenne a megoldás?

Anyós kérdés...

Sziasztok,

Van egy 2 éves fiam, most várom a második gyermekünket.

Anyosommal egy városba lakunk, elég közel egymáshoz.

Soha nem voltam tiszteletlen vele szembe, nemis igazán szóltam vissza (lehet ez a baj), mindig inkább rahagytam, de mostmár nagyon elegem lett.

Esténként atszoktunk sétálni a családdal, minden alkalommal hazakiser minket. A gyerek örül, szaladgál, eleven, gyerek.... Kész.

Mást se hallok, jajj fejezd be, jajj elesel, jajj szetmegy a fejed a betonon, jajj kireped a szád, persze ordítva, hiába ott állok és figyelek rá, akkoris. Ennek általában mindig az a vége hogy elkapja és felveszi az ölébe, cipeli haza. A gyerek ordít, nem akarja ő szaladgálni akar. Ezerszer elmondtam hogy hagyja békén, ne kapkodja ölbe, mert én már nagy hassal nem tudom cipelni... Azért is, mintha nemis hallaná.

Ha nálunk van, a fiam meg se mozdulhat mert minden léptét figyeli, ha esetleg úgy ítéli meg hogy eleshet pl foci közbe, azonnal veszi ölbe.

Nem mehetek egyedül a városba, mindenhova kísér, mintha valami idióta lennék, jön utánunk biciklivel hogy fogja a fiamat.

Tegnap már betelt a pohár és raszoltam hogy ne nyuzza már a gyereket, ki kaptam a kezéből es haza hoztam, láttam hogy meglepodott.

A férjem néha felszokta hívni videochaten, ha meglatja hogy darabosat eszik (pl, banán, áfonya) azonnal szalad át, mert megfullad.

Egyébként a férjem elég durván leallitja, de egyáltalán nem érti meg. 1-2napig oké, utána kezdődik elölről.

Teljesen azt érzem hogy tönkre megy a házasságunk, tudom hogy nem a férjem hibája... De én már annyiszor mondtam, hogy költöztünk el picit messzebb, ő nem akar,nagyon ragaszkodik a házhoz.

Nemsokára szülök, rettegek hogy mi lesz, a nagyobbik fiam mikor megszuletett, pokollá tették a napjainkat. Haza is költöztem a szüleimhez.

Ne haragudjatok ha hosszúra sikerült, de kikellett adnom magamból.

Van valaki hasonló helyzetbe?