Hogy lehet elfogadni, hogy rossz döntést hoztál, amiről akkor sejtetted, hogy rossz döntés, de a férjed és az anyósod annyira "nyomta", hogy tedd meg, hogy megtetted?
Ők tényleg jó döntésnek gondolják most is, én viszont nem. Én kértem ki anyós segítségét, csak nem gondoltam, hogy ekkora hatása lesz a végén a véleményemre, vagy hogy az utolsó pillanatban érzelmi nyomás alá fog helyezni minket, hogy megtegyek valamit, ami szerinte jó ötlet, én meg nem vagyok benne biztos, sőt kissé szkeptikus vagyok és utána akarok nézni.
Hónapok teltek el, de még mindig neheztelek rá emiatt és nem tudom feldolgozni, ő meg felteszi a kezét, hogy az én döntésem volt, nem az övé, de közben azt érzem, hogyha nem lett volna ő, akkor lett volna még 3-4 napom végiggondolni, hogy mit szeretnék, és nem lettek volna ilyen túlfűtött veszekedéseink a férjemmel, hogy meglépjük vagy ne.
Rosszul esik ráadásul nyilván nem akarom kibeszélni, úgyhogy nem tudom senkinek elmondani sem, a férjemen kívül, aki viszont úgy érzi, hogy az anyját szídom (mert tényleg), úgyhogy konkrétan a téma említését igyekszünk kerülni. De mivel hetente többször más kontextusban feljön, ezért nagyon rosszul érzem magam.
Nem szeretnék rá haragudni, mert jószándékkal csinálta, de simán lehet, hogy több millió forintot buktunk az egészen, most kell fizetni. Hogy tudnék mégis túllendülni rajta? (Az, ha anyagilag rossz döntést hoztam, mindig rosszul érintett).
válasza:Én sok helyzetben haragudtam más emberekre, olyan helyzetekben amikor szólhattam is volna. Pl fodrász, amikor kérek valamit, és már a legelején látom hogy tök mást csinál, még a fizetés után se mondok semmit. Étteremben, amikor a szüleimmel voltam kiny*lták a se**ünket, ha egyedül mentem, szó szerint dobta elém a tálka levest, ki is ment a fele, nem szóltam. Amikor elmentem kávéfőzőt nézni itthonra a szüleim helyett, én nem kaptam kóstolót, mert a hosstess lenézően végigmért, és kijelentette hogy bocs te nem kapsz, mert te tuti nem vásárolsz. Stb..
És mindig csak haragudtam. Aztán egyszer arra gondoltam, miért? Haragudjak magamra amiért nem szóltam egy szót sem!
Azóta ez ad erőt. Nem vagyok tuskó, de határozottankiállok magamért. Gyakorolni persze kellett. Az első amikor minősíthetetlenül viselkedett az eladó, mert nem tudtam választani, és félreálltam hogy a mögöttem lévőket kiszolgálja, amíg kitalálom (pontosabban szemüveg nélkül nem láttam milyen cigik vannak, az enyém nem volt, ő meg nem tudott segíteni, mert nem tudta mi van hasonló ár kategóriában). " Most mit állsz itt ilyen bamba képpel, kérjél már ,vagy indulj kifelé"
10 ember volt bent kábé. A fejem vörös volt, nem bírtam visszatartani a sírást, a hangom elcsuklott, de akkor is kértem a vendékeg könyvét. Itt kezdődött. Azóta csiszolódott, és már csak kisebb stresszként ér az ha ki kell állnom magamért. Tudom hogy utána nem haragudhatok senkire, csak magamra.
Ebből most tudsz tanulni, és mivel nem kis dologról van szó, valószínűleg elég löketet ad, hogy ezentúl a sarkadra tudj állni.
Sajnálom hogy ekkora az eset, de tuti ez megerősít a későbbiekben.
Így lehet elfogadni a heylzetet. Hogy amit most mondasz magadnak tanácsot, azt fogod szem előtt tartani a jövőben.
válasza:"Én kértem ki anyós segítségét, csak nem gondoltam, hogy ekkora hatása lesz a végén a véleményemre,"
Ehhez sokat nem lehet fűzni, nem az anyós a hibás.
Nem csak hogy felhatalmaztad a véleményalkotásra, de még el is fogadtad azt.
Így utólag nem túl tisztességes ráhárítani a saját rossz döntésed!
Ha bármiben úgy gondolod, hogy át lettetek verve, azt először szóban, majd írásban próbáld meg az eladókkal rendezni! Ha ez eredménytelen, akkor bírósághoz kell fordulni, aki jogos kifogás alapján kártérítést ítél meg nektek és akkor már nem 1M lesz m2-e, ami láthatóan a bajod gyökere.
Nagyon súlyos esetben még az adásvételt is vissza lehet csinálni.
De az anyós hibáztatását fejezd be, mert nagyon gyerekes és komolytalan!
#21 Köszönöm alapvetően nem szoktam úgy érezni, hogy nem tudok kiállni magamért. De ott helyben vizsgák között, két ember ellen (és ez a legrosszabb, hogy addig úgy éltem meg egymás mellett vagyunk, és azóta úgy érzem, hogy ellenem vannak és az eladók mellett), miközben az ügyvéd, az eladók és mindenki más ellenem van, nem volt erőm elkezdeni alkudozni (amikor tényleg meg akartuk venni a lakást, de 30 éves lakást nem veszel 1 milliós négyzetméter áron, mert nem tudod ennyiért eladni, ezért nem is ér annyit. Ugyanúgy, ahogy az osztatlan közös sem ér annyit, mint a társasház, pedig amikor bent laksz, sok különbség nem mindig van).
Azóta pedig kiderült még két dolog, amire, ha lett volna időnk utánanézni, akkor rájöttünk volna és további árcsökkentő. (És hazudtak benne/elbeszéltünk egymás mellett, de persze a szerződés nem is említi).
válasza:#23 Ez beugratós kérdés? Egyelőre az eladókén.
Ha azt kérdezed, hogy ki fizette a többet (6 éve vagyunk közös kasszán), akkor, ha csak a fizetéseket nézzük, talán nagyjából egyenlő. A szüleim elég sokkal támogattak minket anyagilag, de ezt csalàdon belül nem szoktuk számolni, mert a férjem meg sok mindenben segített, amikor kellett.
válasza:24, de ha ennyi minden volt, miert nem vartatok a vasarlassal? Foleg ha úgy erzed ellened van a sajat ferjed. Ezt mindenkepp at kellett volna beszelni a ferjeddel, mert igy orokke hibaztatni fogod. Arrol nem is beszelve hogy minek avattok bele olyat aki csak belokoskodik? Hogy mondjam, en pl aposomat elhivnam szivesen hogy nezze meg a lehetosegeket de azt is csak csaladi haznal, mert talasztaltabb mint mi. De ha eroszakos okoskodo tipus lenne hivna a fene.
Most már ez van, ha megvettetek esetleg beszeljetek at hogy eladnatok- e . Lehet belemegy a fedjed. Anyost meg hagyjatok ki legkozelebb.
válasza:26 , nem beugratós a 23as de jogosan kerdeztw en is azt hittem mar a neveteken van. Gondolom arra iranyult a kerdes hogy kozos tulajdon e vagy csak a ferjede.
De akkor nem ertem ha nem ortatok ala szerzodest akkor mirol beszelsz? Vagy most akkor mi van, alairtatok az adasvetelt vagy nem?
#25 Nekünk a foglaló letételéig 3! nap volt. Ráértünk volna még évekig nem siettünk, ráadásul ugyanakkora lakást vettünk, mint amekkorában lakunk jelenleg, ez az én nevemen van (szüleimtől kaptam), csak nincs kertje.
Az ügyvédnél mondtam, hogy én ezt nem írom alá így, hanem hazamegyek és aláírjuk máskor, mikor végiggondoltuk. Anyósom kijött utánam és addig veszekedtünk, amíg zokogva végül beláttam, hogy tényleg az egyetlen esélyünk lakást venni, ha most ott aláírom a szerződést, ha nem teszem a férjem ezt sosem fogja tudni megbocsájtani nekem. Másfél éve nézünk lakást, ha most innen felállok és kisétálok az eladók nem fogják nekünk eladni a lakást, óriási baj lenne, ha ezen összevesznénk belük stb., utána kijött a férjem, hogy lealkudott egy milliót és akkor beleegyeztem, hogy aláírjuk.
Szerintem ez továbbra sem tanács, hanem mlm hirdetés. Valószínűleg az zavar, hogy én nem akartam így átgondolatlanul megvenni a lakást ott sem és nem érzem a saját döntésemnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!