Durva szankciókat hozok párom szüleivel szemben?
Először is nem indiai magyar vagyok. A történet 8 éve kezdődött mikor megismertem a párom, akkor még középsulis lány volt. Pár találkozás után bemutatott a szüleinek, aztán hónapok teltek és az anyósra leendő nagyon lelkes és elégedett volt, ám az após közömbös, nem kérdezett és nem nagyon beszélgetett, látszott rajta , hogy zaklatott. Mondtam a páromnak, hogy nagyon nem bír engem ás ezt tudja. Ő akkoriban még derűlátó volt ezzel kapcsolatban, de én picit témában is voltam és sejtettem mi fog következni, ám reménykedtem is, hogy elfogad. Kezdődött a buli. Egy másik faluba lakva az volt a probléma, hogy én egy lemaradott faluban lakok, holott az ő falujuk sokkal fejlettebb. 7km a távolság. Természetesen nagyon bölcs megfigyelés volt részéről, ha értitek. Aztán, hogy ebben a faluban sokkal rosszabb emberek laknak, mint az ő falujukban és lehetne folytatni. Hagyjon békét nekem, ha van esze. Én eközben dolgoztam, jól megvoltunk, oda járogattam, türkölt mint egy bika, le se szrtm. Munkahelyet váltottam, pár hónapig nem volt munkám, következett: Megmondtam neked, nem dolgozik, semmire való stb. Természetesen abban a házban él, amit az apja épített neki. Én 22 éves koromra saját telket vettem és házat építettem. Azt mondta a lányának, csinálhatsz mindent egyedül mert semmit nem fog segíteni, minden férfi munka rád fog maradni. A párom mindent elmondott, elnevettük akkoriban, nem akartam feszültséget okozni neki, elég ha az apja megteszi. Közben elment egyetemre, elvégezte, mindvégig mellette álltam, biztattam, anyagiakban is segítettem neki, hogy pl legyen egy jó bőr bakancsa, mert ezekre nem szenteltek a szülei. Természetesen mikor megkapta az cipőt tőlem és megmutatta a szüleinek, az volt a reakció, milyen jó cipő, pár perc múlva pedig semmi eszed sincs, hogy le vagy ragadva és nem próbálsz ki más fszt is. Volt sírás, nem először és nem utoljára. Én nem becsülöm őt, nem teszek a kapcsolatunkba bele semmit stb. Ő nem hallgat rájuk, ezért dolgoztak-e életünkön keresztül, hogy ezt kapják, mit tettek, hogy ezt érdemlik. És érzelmi zsarolástól minden nemű manipulációig, ami létezik, mindent bedobtak. 9 év lassan, jövőben fogunk összeköltözni, mert neki egyetem után még gyakorlata volt és jövőben lesz vége. Elterveztük a dolgokat és tartottuk hozzá magunkat mindig. Most az a téma, hogy milyen az, hogy ő több pénzt fog keresni mint én. Hogy nem gondolja meg, mert ennek az a rendje, hogy a férfi keres többet és hogy megbánta, hogy az elején nem küldött engem el. Persze soha nem volt töke szembe állni velem és elmondani amit magában őrölt, holott azt mondta nagyon buta vagyok és pár szóban felül kerekedne rajtam. Továbbá őket illene támogassa, illetve a testvérét. Pl egy kocsival, mert ők azok akik ezt megérdemlik. És így az esküvő előtt, az anyuja is lerántotta magáról a leplet. Eddig ő csak hallgatózott és azt gondolta a párom, hogy ő nem nincs ellenem. Azt mondta minap, meglátod milyen szenvedés lesz az életed mellette, és semmi eszed sincs, mert megtehetnéd, hogy egy jó pénzest keress magad mellé. Párom mondta, hogy én legalább becsületes és megbízható vagyok, de erre a válasz nincs igazad, mert más is lehet az és én is átverhetem. Kapni mást meg bármikor lehet. Természetesen ezt vehetjük igaznak. A párom megbotránkozva mondta el nekem ezeket, hogy nem gondolta volna az anyujáról.
Volt egy gondolatunk, párnapja, hogy össze költözünk hamarabb egy bérlet házban, volt is szó egy lakásról, de pár szó! Megvettek maguknak egy matracot, hogy ők majd jönnek hozzánk és a matracot leterítik a földre és ott alszanak amikor kedvük tartja! így mondták. Azt a kutyahajtó tetvs urstnt. Ekkor kiborult a bili. Mondtam a páromnak, ha összeköltözünk, az én lakásomban lesz, de oda ők nem hogy matracot nem hoznak, a kapun sem fogom beengedni. És én nem fogok hátból támadni, mint ahogy ő tette, hanem megmondom egyenesen a szemébe, hogy amit elkövetett ellenünk az elmúlt évek alatt magának itt keresni valója nincs. A lánya ha akar meglátogatja, de ezen az udvaron nem mérgezi tovább az éltünket. Párom kért, hogy engedjem meg, oda jöhessenek mert mégis csak az ő szülei és ő nem tudja őket nem szeretni. Ezt meg értem, nem akarok fájdalmat okozni neki, de mondtam, hogy vagy engem vagy őket. Két lovon ülni nem lehet. Azt mondta, engem választ, de azt engedjem, hogy mehessen legalább hozzuk, ha én nem is akarok, csak éppen nem álljak szembe az apjával és mondjam ezt meg a szemében, mert akkor abból milyen hír és cirkusz lesz.
Nem tudom mi lenne a jó megoldás.
Savlekotő, szoktam látni a válaszaidat és egyet is szoktam velük érteni, de most nem tudok. Nincs itt szó semmilyen eltiltásról. Annyi a helyzet, hogy a lány szülei ki nem állhatják a kérdezőt és ezt úton-útfélen az orra alá dörgölik, soha semmi nem elég jó nekik, hiába van biztos anyagi háttere, hiába próbál velük rendes, figyelmes lenni, mindig találnak valamit, amibe belekötnek és a háta mögött duruzsolnak a lány fülébe, hogy hagyja ott.
Te szívesen mennél ilyen emberek közé? Szívesen engednéd őket az otthonodba, a saját házadba, ahol szintúgy meg akarják neked mondani, hogy mit hogyan csinálhatsz?
Mindazonáltal a lány nincs eltiltva senkitől, akkor mehet a szüleihez, amikor akar. Ha nem viszi el, van busz, tömegközlekedés. Az pedig nem hiszem, hogy csupán bibliai szófordulat, hogy a gyerekeknek le kell válniuk a szülőkről és saját életet kezdeni, ez a létezéssel jár.
"ezen a hétvégén nem fogom hazavinni, elfogadta"
Egyszer alkalomról volt szó. Ha meg egyedül nem akar hazajárni, akkor mégsem annyira fontos. Nem kötelesek még a vécére is együtt menni, én is hazamegyek egyedül a családhoz, pedig nem 7 km-re laknak, hanem 207-re, és még csak kocsim sincs.
Én ott kifogytam hogy van saját új építésű házad és egyszer bérelt lakasba egyszer házba költöztok.
A végén nem is értettem hogy most mi van.
Pedig értelmesen leírtam. Ahol gyakornok, az messze lenne ahhoz, hogy kocsival járjon, 3 óra oda 3 vissza. Ottan béreltünk volna amig végez a gyakornoki munkájával és mikor már hazajöhet, itthon kapna munkát, akkor laknánk a saját lakásomban. De a bérlakást elvetettük, megoldjuk a találkozásokat oda-haza járással amig végez, mivel már nincs sok.
Az szülői látogatással pedig annyi, hogy ha utam van arra akkor kocsival viszem és ha végeztem elhozom, ha pedig nincs, akkor oda adom a kocsim és oda mehet vele. Szó sincs semmi elnyomásról, kicsit vicces gyerek vagy te savlekoto :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!