Mi a baja ilyen sok embernek az anyósával?

Csak azért mert a meny kerül "újonnan" a férje családjába véletlenül sem jelenti, hogy csak neki kell alkalmazkodni! Ugyanúgy kell anyósnak is, csak sokszor ez úgy néz ki, hogy anyós elvárná hogy minden úgy legyen, ahogy ő jónak látja és ha a menyének önálló gondolata van, az már probléma.. Nem egy ilyet ismerek, az én anyósom is ilyen.

Ő perpill azon hisztériázik, hogy nem lesz gyerekünk, mert neki unoka kell, mert mi az hogy én nem akarok szülni a fiacskájának stb. Mondanom sem kell, harmadik ilyennél a fia és én is alaposan helyretettük. Egyszerűen nem tud azzal mit kezdeni, hogy bizony nem úgy fogjuk élni az életünket, ahogy neki megfelelne.

Ahogy én látom 50 éves fejjel.

Az emberek jó része normális. Tud alkalmazkodni, elfogadja a másik embert, olyannak, amilyen. Van egy pár százalék aki nem. Azok itt írnak ki anyós, meny, sógornő utáló kérdéseket, történeteket. Ezek 99% nő. Ezek a párjukat, fiukat is irányítani szeretnék örökre.. Csak nekik lehet igazuk.

De, mint írtam ez csak egy minimális emberkét jelent.

Én csípem az anyósom, elég laza, gyakorlatias, nem szól bele abba ami nem az ő dolga. Ha tanácsot kérünk, segít. Bár nem laktunk együtt soha, remélem nem is fogunk, hacsak nem lesz szüksége ápolásra....

Az én anyám viszont! Nem kiállhatatlan, nem beleszólós hanem mindenen aggódik, tudni akar mindenről, állandóan segíteni. Ő a jóindulata miatt idegesítő. Szóval vele sem szívesen laknék (hacsak nem szorulna ápolásra).

Nahát!

Aki le merte írni, hogy ha a menycske odaköltözik az anyós nyakára, akkor a menyecskének kötelessége alkalmazkodni,hogy le lett pontozva.

De megnyugtatlak benneteket, csak addig lesz ez a véleményetek, amíg a ti fiaitok fel nem nőnek és a nyakatokra nem költözik a menyetek!

De hogy jön ide, hogy a meny odaköltözik az anyós nyakára?! Nem arról volt szó, hogy aki az anyóshoz költözik miért utálja, hanem hogy alapból miért van ennyi rossz anyós-meny kapcsolat.

Továbbá a 8as válaszoló konkrétan azt írta, hogy ha a meny bekerül a családba (és nem ha hozzáköltözik), akkor neki kell alkalmazkodnia mindenhez, ami egy óriási baromság. És ha oda is költöznek anyóshoz, akkor ez általában úgy néz ki, hogy a meny és a férje, ergo anyós fia is belead a közösbe, fizeti a rezsit, kaját stb-t, szóval egyáltalán nem csak és kizárólag az ő "kötelessége" alkalmazkodni! A közös együttéléshez igen is szükséges, hogy anyós is tudjon kompromisszumot kötni, ha szükségeltetik, gondolok itt arra, hogy ne akarja berendszabályozni még azt is, hogy mikor lehet WCre menni és társai. Ő is beleegyezett gondolom a költözésbe, nem erőszakkal mentek oda, akkor számolnia kell azzal, hogy részben neki is együtt kell működnie a béke érdekében. Nyilván a meny se gondolja azt, hogy övé a ház és majd ő hozza a szabályokat, de azért ne essünk már át a ló túloldalára, hogy kötelessége a menynek 100%-ban mindenben alkalmazkodni, mert ez korántsem így működik!

Költsön adnám az enyémet szívesen, és akkor értenéd.

Az enyém első perctől utál, pedig mindig udvarias voltam. Segítettem, amiben tudtam.

Aztán mikor rajött, hogy a fia esetleg hosszú távon velem lesz, és már nem lesz az ő kicsi fia, akkor átváltott sárkányba.

Kotnyeles, mindenbe beleszól. Nem csak a mi, de az én szüleim pénzét is előszeretettel osztaná be. Önző, mindenki más csak utána jöhet. Hiába van ma már saját családunk, vérig van sértődve, hogy a fia munka után nem hozzá rohan, hanem a gyerekeihez.

Folyamatosan panaszkodik, hogy nem ülünk nála minden hétvégén, hanem programokat szervezünk együtt. Nem mellesleg ő is jöhetne hozzánk, mert jó egészségnek örvend.

A saját fia sem szívesen megy hozzá, beszélni se nagy örömmel. Ez azért csak jelent valamit.

De amúgy azt tapasztaltam, hogy sokkal több a gond az olyan anyósokkal, akik egyedülálló anyaként nevelték a fiukat.

hát kérdező én azt tudom neked mondani, hogy én sem értettem soha ezeket az anyós dolgokat , amíg meg nem ismertem a mostani anyósomat.

Az exem anyukájával nagyon jóban voltam, még a szakításunk után is évekig felhívott ha szülinapom volt vagy valami ünnep volt.

A másik exem anyukájával nem sokat találkoztam.

A felnőtt fia a felnőtt férfiak életét élte , szülők külföldön 3 hetente egy telefont ejtettek meg , hogy kivel mi van aztán kb ennyi.

Na a mostani párom anyukája az a tipikus anyós..kedves amúgy , meg aranyos, de igyekszik beleszólni a dolgainkba.

Eleinte még csak a páromnak mondta meg , hogy mit csináljon, most már kezdi velem is ezt csinálni.

Eleinte még finomabban utalgatott, most már velem is más stílusban beszél.

Nagyon félek, hogy az lesz mint amire sokan panaszkodnak hogy ha jön az unoka, akkor még inkább elengedi magát.

Nagyon anyáskodó típus, még mindig úgy kezeli a páromat mintha gyerek lenne akit irányítani kell és tőlem is ezt várja el.

Őszintén nem tudom , hogy fogom tudni ezt kezelni hosszútávon...pedig higgyétek el velem könnyű jóban lenni, de azért nálam is van egy határ...