Miért nem egyezik a beleszólni szó jelentéséről alkotott fogalmunk?

Nekem megvan az a szerencsés tulajdonságom, hogy ha valaki valamit mond nekem, az arcomra van írva, mit gondolok róla (róla, mint személyről és arról is, amit mondott).

Namost, ha nekem erről szövegelne rendszeresen, saját maga is látná, mit gondolok róla. És utána ha semmit nem mondok erre, akkor is olyan ingerülten szólok mindenkihez, hogy leesik a tantusz az ott levőknek. Nők különösen szokták érzékelni az ilyesmit.

Szerintem:

Kérd meg a párodat, hogy állítsa le az anyját. Mondja meg neki ő, de DE IGENIS BELEPOF...ÁS, és többet elő ne hozza, ha nem akar háborúskodást.

Egyáltalán nem az a megoldás, hogy csendben bólogatsz. Mert akkor, soha nem lesz vége a kéretlen jótanácsoknak, aztán idegileg kikészülsz!

Igenis állj bele, állj ki magadért! Mondd el nyugodtan, hogy te majd tudod, te így csinálod, ha esetleg tanácsra lenne szükséged majd szólsz anyukádnak, utána esetleg anyósnak. Hát mit képzel, rendesen ideges leszek, amikor ilyen nyuszimuszi nők itt rínak, hogy jaj anyós nem hagy önállóan dönteni, és életképtelen gyerekként tekint rám....

Ha nem akarsz rosszban lenni vele, mondd meg hogy köszönöm a tanácsot, de én/mi amúgy fogom/juk csinálni. Aztán ha azt mondja miért nem úgy van ahogy ő mondta, akkor mondjad hogy meghallgattad a véleményét de te máshogy gondolod.

A férjed mit szól az egészhez? Veled van vagy hallgat anyuka előtt?

3-as, ha kiáll magáért az ember, akkor sincs vége a jótanácsoknak, cserébe még szidni is fog folyamatosan, esetleg szóba se áll veled, csak gyűlölködni fog.

Szerintem egy kis fifikával többet lehet elérni, mint erővel.

Szerintem sok múlik a hangsúlyon és a szövegkörnyezeten.

Pl. ha a főzésről beszélgettek és azt mondja, hogy tegnap nagyon gyors ebédet főztem, ha kevés időd van főzni és szereted, akkor főzz te is ezt, ez nem beleszólás.

De, ha erőszakosan mondja, hogy kedden főzz te is azt amit én, mert az milyen jó, akkor már irányítani akar, tehát az beleszólás.

De pl. a pénz dolog...én is adtam kéretlen tanácsot a gyerekeimnek, konkrétan, hogy ne adósodjanak el, mert én nagyon megszenvedtem. Szerintem ez sem beleszólás.

A beleszólásnak 2 tényezője van:

1. Kéretlenül mond véleményt az illető.

2. Elvárja, hogy az ő véleményének megfelelően cselekedjek.

Úgy veszem észre, hogy a kérdésben említett anyósra mindkettő jellemző, és ehhez egyik embernek sincs joga a másikkal szemben. A két pont közül egyikhez sem. Ezt kellene az anyósnak elmagyarázni, és utána, amikor beleszól valamibe, akkor csak annyit kell mondani: ez most beleszólás volt.

Ez klasszikus módszer arra, hogy azt csinálja, amit épp "nem akar". Nálunk is van ilyen rokon, ő a végére még azt is odateszi, hogy "de úgy csinálod, ahogy akarod". És ez az élet csomó területén működik.

Példamondatok:

"Nem akarlak megbántani, de..."

"Én nem vagyok homofób, van egy meleg barátom, de..."

"Nem vagyok rasszista, vannak köztük rendesek, de..."

A helyzet az, hogy baxottul beleszól, megbánt, rasszista és homofób. Épp az, amit tagad a mondata elején.

Nekem apám ugyanilyen. Folyton beleszól mindenbe (állítása szerint csak segíteni akar). Én úgy szoktam lerendezni, hogy határozottan megmondom neki, hogy ha segítség kell, akkor SZÓLOK!

Erre mindig bepipul, de legalább békénhagy.

Persze ez így nagyképűnek tűnhet, de én nem gondolom annak.

Örülök, hogy itt van és segít ha szükségem van rá, de ne tukmálja rám mindig a segítséget és hagyja, hogy hibázzak néha.