Anyóssal egy utcaban lakni? Kinek mi a tapasztalata?

Párod mondja meg neki, hogy kellemetlenül sokat jár át; és kicsit már úgy belemászik az életteretekbe; és szeretitek őt, de ez már kicsikét talán sok. Meg hogy most talán szerettek volna kicsit ti úgy a babával meghitten lenni, olyan friss családként. Hogy most csak ti vagytok hárman , anyuka, apuka, és a kisbaba. De mondjuk na jó, ebből ne feltétlen mondjon el mindent; mert lehet, hogy ha felhozza a meghittséget, akkor ott balhé lesz; de arra gondolok, hogy pl nemtom, kisbabákról is az első képeket pl sztárok csak jóval később, jóval a születésük után szokták kirakni; tehát, hogy legyen meg az a kis harmonikus fészkük, tehát van egy ilyen érzés, egy ilyen meghittség nekik, hogy ezek a pillanatok most csak az övék, ott vannak egymásnak, és most boldogok. Na, most, kábé, ebbe arcátlankodik és tolakszik bele az anyós most nálatok. Szerintem azért megzavarja, megbolygatja az idillt. Sőt, kicsit még olyan hatása is van, mintha szülői felügyelet mellett lennétek, így tehát nem tudjátok elkezdeni a felnőtt életeteket. Ha túl sokat ott van, túl sokat van a nyakatokon. Ezt a felnőtt életes mondatot például föl lehetne hozni. Tehát meg kéne értenie, hogy most egy kicsit 'csak ti akartok lenni hárman.' És nem jó, ha folyton ott lóg a nyakatokon. Ez olyan szomorú. Konkrétan szerintem 'nem hagy titeket levegőhöz jutni.' Tök jó,ha párszor átjön, de ha már lassan jóformán többet van nálatok, mint otthon, akkor már zavaró a jelenléte; mert az már a ti házatok, a ti (külön ) életetek. Nekem ez kicsit olyan lenne, mintha folyamatosan ellenőrzésben lennétek. És érthető, hgoy érdeklődik az unoka iránt, de ez mán így sok. Hogy nem lehet tőle nyugodt életeteket élni, mert mindig vendéget kell fogadni; és ő mindig ugye veletek akar lenni, azért jár át; vele foglalkozni kell, őneki a kedvében kell járni, ha ő akar babázni , akkor oda kell adni neki. És te pl nem is tudsz így annyi időt kettesben tölteni a saját gyerekeddel. Ha ő mindig oda beleokvetlenkedik a képbe. Szal tényleg erre a meghittségre telepszik rá. A te gyereked, te szeretnél vele foglalkozni; magadnak szülted, nem neki, (anyósnak.) Meg szal pl arra is gondolok, hogy megismerni egymást az anyuka meg a gyerek; tudom, már ismerik egymást, mert 9 hónapig a hasában volt;de szal a gyerek személyisége , meg az anyukáé, meg mondjuk a gyerek össze akar kapcsolódni az anyukájával úgy lelkileg, hogy egymásra hangolódnak, hogy anyuka pl mindig tudja, hogy melyik sírás mit jelent; hogy csak ők beszélgetnek ketten; és akkor a gyerek vizslatja anyukája arcát; és pásztázza és memorizálja a képet, ahogy kinéz. Meg ilyen megállapításokat monitoroz róla. Elgondolja a kisgyerek szerintem, hogy 'hú, most oda lóg egy tincs az arcába'; akkor megnézi, ahogy mosolyog, tanulja anyukának a mimikáját a gyerek; amikor olyan őszinte, amikor kettesben vannak, és anyuka csak a gyereknek gagyarászik, és nem kell foglalkozniuk senki mással. Meg ilyen mindenféle dolgok, de komolyan ez a meghittség, szóval ja. Belezavar, belerondít a nagyika a képbe. Engem is idegesítene:S :D Tehát amikor anyós ott van, akkor ő úgy abba mindig belezavar; mert akkor ő kerül, az anyós a középpontba, és akkor az anyuka meg a gyerek nem tudnak egymással foglalkozni; elég jól kontaktálni, így dumálni, már nézni egymás arcát ugyanúgy, szal mintha senki nem zavarná őket. Érted na. Tehát ez így kábé szerintem a ti időszakotok kellett volna a gyerekkel, egy újonnan alakult 'kiscsaládként'. Ahova nem kell az anyós. Legalábbis ennyiszer biztos, hogy nem. Lehet, hogy időnként jól jön, hogy ott van, hogy pl nem alszik, és mondjuk párod dolgozik, és akkor ki kell menned pisilni, akkor gondolom hasznos, de egyébként tényleg szóval belerondít a képbe.

NEM!!! Anyóshoz, bármilyen cuki-muki is, autóval 1 órán belüli útra NEM KÖLTÖZÜNK!!!

Eszedbe ne jusson! Én olyan messze költöztem, hogy 3 átszállással tudna csak jönni , 250 km-re. Szuper és kellett ez a távolság!