Mikor lesz egy gyerek annyira értelmes hogy sajàt maga is érezze, hogy ki az aki veszélyt jelenthet szàmàra?

Pròbàlom röviden összefoglalni a problémàmat mert estig is eltartana ha kifejteném bôvebben. Van egy 4 éves okos értelmes kislànyom, és van egy eszetlen, szeleburdi,szétszòrt, gyerekekhez,csecsemökhöz abszolút nem értö anyòsom, aki a szomszédban lakik.Nem jàr àt hozzànk, mert apòsommal azon az elven vannak,hogy egy szülönek kötelessége a nagyszülöhöz vinni az unokàt.Nagyon jol van ez így, legalàbb nem jàr àt,igy ezzel nem tetézi a meglévö gondomat.Mint anyòsra, mint emberre nem tudok rà rosszat mondani, a kislànyomat is nagyon szereti, de sajnos màr újszülött koràban levàgtam hogy egyàltalàn nem ért a babàkhoz, szörnyen buta, így hàt nem engedtem neki semmit,azon kívül hogy néha felvegye. Ahogy teltek a hònapok, az évek,csak erösödött bennem az érzés.Soha egyetlen percre nem biztam rà a kislànyt, pedig ö szerette volna,soha nem hagytam magukra, ha nàluk voltunk, így volt többször olyan szitu hogy tragédiàt elöztem meg azzal, hogy nem hagytam hogy egymaga legyen a lànyommal akàr egy percet.Egy héten 1x megyünk hozzàjuk, a férjem ragaszkodik hozzà, nagyon szereti,tiszteli a szüleit,mert egyèbkènt jò emberek.A kislànyom, ahogy nö, a nagymamàval kapcsolatban egyre nehezebb a dolgom vele.Nagyon szereti, ragaszkodik hozzà, azt mondja hogy imàdja mert a nagyi olyan muris, és rengeteget lehet vele bohockodni.Ö még nem làtja hogy ezek a bohockodàsok, idétlenkedések mögött mennyi veszély fenyeget, és ha bizony anya nincs ott, és nem figyel akkor akàr nagyobb bajok is történhetnek.Boncolgathatnàm, magyaràzhatnàm még ezt, de màr így is nagyon hosszúra sikeredett.Hétköznapokon nincs àtjàrkàlàs,de ez is idö volt,mire a lànyom megértette.Pròbàlkoztam màr több mindennel,beszéltem a férjemmel erröl,söt magaval a nagymamàval is pròbàlkoztam, de annyira sötét szegény hogy akàr a falnak is mondhattam volna.Egy szò mint szàz, nincs vàltozàs,a kislànyomat nem szeretném eltiltani töle,jò lenni kb csak havonta menni hozzàjuk,de ez is kivitelezhetetlen,mivel a szomszédban laknak.A kislànyom is minden pénteken kérdezi hogy ugye megyunk a mamahoz holnap?Nem tudom mit lehetne ezzel az egesszel kezdeni ugy hogy senkivel ne legyen harag,a kislanyom ne törjön ki hisztibe,mert egymagàt nem engedem a nagymamaval lenni. Màr csak az idöben reménykedem hogy eljön az az életkor amikor megérti hogy miert utàlok àtmenni,miert nem engedem hogy egyedul legyen a mamàval,mitöl òvom és féltem.Egyébként ezt nem csak én làtom így a csaladban.Lejött a szüleimnek is,pedig nem sokat talàlkoztak, a sògornöimnek, a nagyobb unokàknak.Sògornöim szinten ugyanigy voltak ezzel,amikor kicsik voltak a gyerekeik, mint én,tehàt nem én túlzom el a dolgokat.Felnevelt anyòsom 4 gyereket, bele sem merek gondolni hogy hogyan,koraszülött volt az összes gyereke mert végigbagòzta a terhessegeit,kettönek voltak ezmiatt eü.gondjai is.Mi a véleményetek?Hogyan kezelnétek ezt a helyzetet?