Anyósom szerint elkényeztetem a gyerekemet, hogyan kezeljem őt?

Van egy 8 hónapos eleven, egészséges kisfiam. Sokat mászik, érdekli minden és mindig jön utánam ha mondjuk eltűnök előle, mert kimegyek a konyhába, vagy a mosdóba. Ilyenkor bőg, sír, hogy eltűntem. Mikor anyósnál voltunk és akkor is mikor ő volt nálunk azt látta, hogy nem hagyom sírni a fiam. Ez annyit jelent, hogyha ki akarok menni valahová akkor addig beteszem őt a járókába és mikor végzek akkor mindjárt kiveszem megvigasztalni. Tehát nem arról van szó, hogy ahogy megnyekken én már veszem is ki, nem viszem magammal wc-re meg ilyenek. Szerinte ez helytelen és rám fog nőni. Meg kérdezte, hogy miért nem tartom őt többet a járókában. Mondom nem akarom őt kenelben tartani, mint a kutyákat. Erre fintorog. Nem is tudom mit gondoljak már erről az egészről, meg hogyan kezeljem. Nem igazán szereti, ha úgymond nagyon figyelni kell a gyerekre. Volt már mikor ő vigyázott rá és csalódott volt amikor nem aludt a gyerek. A járókát is ő vette.