Miért van az, hogy ha az emberek találkoznak egy "aranyos" állattal a természetben, akkor azt haza akarják vinni?

mert az emberek többsége szerethiányos, és ezektől a kis állatoktól remélnék, hogy némi pozitív sugárzást vinne az életükbe.

Én imádok hazajárni a munkámból, mert a kutyám úgy örül nekem, mint senki más, és este úgy bújuk hozzám, mint senki más.

szerintem hasonló okokból szeretnék kisajátitani az aranyos állatokat.

Jaj, nem tudom, de én már nagyon ki vagyok borulva ettől. Az utóbbi 1-2 hétben madárfiókák, sünök, őzgidák és egyebek tömege került így a biztos pusztulás útjára, pedig köztudott kéne hogy legyen hogy ezeket nem hagyta el az anyjuk és nem pusztulnak el a "zord" természetben.

Sokan annyira elszigetelve élnek már a természettől hogy látván a sünt, azt gondolják ott a semmi közepén, ahol csak erdő van és bolt nincs, el fog pusztulni.

isten állatkertjének alacsonyak a kerítései és minden kiszökött egyén azt hiszi hogy ő az igazgató.

Tisztelet és önzőség sokaknak ugyanaz.

A utolsó előtti vagyok.

Mi vittünk haza sünit, mert átszaladt előttünk az úton,majdnem elütöttük szegényt. Otthon aztán elengedtük, lefényképeztük, kigyönyörködtük magunkat benne, majd elengedtük a domboldalban. De egyébként nem viszek haza vadállatot. Az ember szeret birtokolni, valószínű ez a magyarázata, és mindent meg akar ölelni, és kitölteni rajta a szeretetét, illetve lehet csak én vagyok ilyen.