Van olyan kutyafajta, ami meg tudna ölni egy szürke farkast?

Srácok nem hallottatok még a farkasölő kaukázusiról?

FARKASÖLŐ

A Kuvasz

Nem véletlenül alkalmazták és alkalmazzák ma is a pásztorok a nyáj külső védelmére.

..."A kuvasz őrző-védő pásztorkutya, de hajdan vadászkutyaként medve-, bölény-, és őstulokvadászatnál alkalmazták,"...

"Hunyadi Mátyás kedvelte a fajtát, udvarában hajtóvadászatokon is használták, főleg farkas és vaddisznó ellen."...

[link]

(Ha Arnold szembe találkozna vele, ugyancsak elgondolkodna azon, hogy melyikük az igazi terminátor.

..."A kuvasz a feladatteljesítés közben nem ismer kegyelmet.")

A kuvasz? Lehet, de én találkoztam már kuvasszal biciklizés közben. Éjszaka jöttem haza a Dunakanyarból és Leányfalu szélén a túloldali járdán állt két nagy "borjú" két nagy fehér kuvasz.

Láttam, hogy nagyon figyelnek készülnek kergetésre. Egyedül jöttem az úton és ahogy megláttam a két kutyát, tudtam, hogy meg kell állni és el kell kergetni, különben meghajtanak mint a vadat.

A "megdöbbentő hatás" az első amit ki kell váltani belőlük, hogy kiváltsak belőlük valami tisztelet félét, valami tartást kell mutatni.

Csikorgó fékkel megálltam és elkezdtem beszélni hozzájuk. Az a fontos, hogy először felvegye az ember a kapcsolatot az idegen kutyákkal.

Azután elkeztek ugatni és az egyik megindult felém.

Erre nekirohantam annak az iránynak talán két métert se és közben torkom szakadtából, mély hangon ráüvöltöttem ugatva, mint valami hatalmas kutya.

Akkor az vissza ment a járdára és a másik indult felém.

Annak is neki rohantam, már az irányának, aztán lassan vissza hátráltam a járdára, habár nem volt egyáltalán forgalom az aszfalt úton.

Erre összenéztek és mind a kettő elindult felém. Megint neki iramodtam a kutyák felé és egyiktől a másikig fordultam ide és ode, de közben nem mentem sokat előre, csak inkább a ráüvöltések közepette ugrottam egyik és másik felé is.

Akkor vissza mentek a járdára a nagy üvöltésszerű ugatásom hallatára és megindultak a jrdán a következő utcasarok felé. Az ellenkező oldali járdán még utánuk futottam pár lépést a kerékpárt tolva és erre megszaporázták a léptüket és gyorsan félősen eltűntek a mellékutcában. Még egy darabon toltam a biciklit és amikor elhagytam az utcát ahol elmenekültek előlem, akkor még hátra,hátra néztem de végül nem merték elő dugni már az orrukat sem.

Az életem fogyamán nagyon sokszor volt már hasonló eset különféle kutyákkal, de soha nem támadott meg egy kutya sem.

Na azért hazdni nem akarok, egyszer egy ismerős kutya bele kapott hátulról a lábamba. Az egy ismerős kutya volt, az autó szerelő kutyája, azt sokat simogattam és játszottam vele korábban.

Épp mentem a szerelőhöz gyalog, mert ott volt a kocsi nála. A kutyája Göce jött hozzám kint az utcán. Várta, hogy megsimigassam de valamiért éppen nem volt kedvem foglakozni vele, inkább lehagytam és igyekeztem a hát, az udvar felé. Erre Göce kutya hátulról elkapta a lábam és utána lesütötte a tekintetét és elszaladt.

Utána bementem és intéztem a dolgom. Az autó az aknán állt és alá mentem és ott dolgozgattunk valamit rajta.

Egy ideig Göce kutya lelapulva nézett mozdulatlanul. Aztán felkelt, megfogott egy csontot és oda jött hozzám, benézett a kocsi alá és letette a csontot elém.

Hihetetlen, így kért bocsánatot, hogy belém kapott.

Persze utána kijöttem és úgy megdögönyöztem, hogy teljesen boldog volt mert kibékültem vele.

Írhatnék még millió (lagalább is sok) kutyás történetet amit közös ugatással lerendeztem.

Pl valamikor kb 30 éve jöttem Érden, Diósdon keresztül Balatonról hazafelé. Egyik kicsit emelkedős diósdi utcán mentem felfelé az esti órákban.

Elértem egy épülő házhoz, ahol nem volt kerítés a ház mellett, csak félig felhúzott épület, talán már lakhattak benne. Ott megláttam két kutyát. Az egyik németjuhász volt és a másik valami szép fajkutya, talán fehérfoltos hosszú lábú (nem tudom a fajtáját).

A németjuhász egyből oda futott hozzám ugatva és én megálltam szorosan mellette és a kutya oldalán szálltam le, hogy hadd féljen kicsit, érezze, hogy nem tartok tőle. közben ráüvöltöttem és a kutya se volt rest, egészen közel jött, hogy majdnem hozzám ért a vicsorgó, nyáltól fröcskölő pofája. közben én is üvöltöttem vele hasonlóan.

Annyi helyem már nem volt, hogy felé lépjek, mert fél lépés és hozzá érek. Ezzel a felé lépéssel lehet a leginkább megfélemlíteni a kutyákat, ha látják, hogy valaki nem menekül előle, hanem felé lép torpant inkább, akkor a kutya elinal, de ez nem tágított, szorosan ott üvöltött tombolt velem szemben. Erőt demonstrált. Ilyenkor csak arra kell vigyázni, hogy amíg erőt demonstrálunk, addig a kutya nem támad, de ha véletlenül hozzá érek, akkor már igen. Na meg ha sarokba szorítja az ember, akkor is támad kényszerből. Meg ha a saját területén van, akkor is könnyebben támadhat. Ha támadásra nevelt az állat, akkor is támadhat, főleg ha küldik támadni.

Ez az állat azt az utca részt úgy élte meg kerítés hiányában, hogy ő ott otthon van és azért védelmezte az utca aszfalt szélét.

Végül így nem tudtam meghátrálásra késztetni, ezért gondoltam egyet, hogy én se futamodjak meg, kicsit lefelé toltam a biciklit és utána megfordítottam a kutya felé és felültem rá és tiszta erőből neki a kutyának, de nem akartam elütni, csak megfélemlíteni. Szorosan mellé mentem és ráüvöltöttem, aztán lassan tekertem tovább felfelé az utcában és vissza vissza ordítottam a kutya felé. Egy darabon még jött, aztán elmaradt, amikor túl jutottam az ő területén.

Mondom, nagyon sok hasonló esetem volt már.

Pl. volt amikor valakihez felmentem biciklivel Óbudán a testvér hegyen. Amikor mentem el tőlük, akkor mondta az ismerős, hogy lekísér egy darabon a hegyről, mert ott a sarkon kutya falka szokott esténként összeverődni.

Mondtam neki, szeretem az ilyen kihívásokat az állatokkal, szóval maradjon csak, majd én megoldom ha jönnek.

A sarkon tényleg jöttek a kutyák és körbe vettek a kicsi nagyobb mindenfajta keverékek. Azokra is ráordítottam és futottam rövid félkörökben feléjük, de a másik irányból meg jöttek. Akkor arra ugattam és ordítottam és annak ugrottam neki, mint ha szét akarnám szedni mindet! :) A végén már amerre fordultam, menekültek előlem és végül eltűnt az egész falka az ugató és vadul utánuk kapkodó ember formájú "vadállat" elől. Legalább is így láthatják a kutyák ezt a fajta támadó megnyilvánulást.

Volt olyan másik eset is, amikor hegyen jött a kutya falka ahogy tekertem biciklivel . Barátságosak voltak és én is barátságos hangon beszéltem hozzájuk. Pár perc múlva már a falkának nagyobb része ott fetrengett a lábamnál, hogy őt is simogassam és a másik is ott várt már, hogy őt is... Összesen csak kettő olyan kutya volt köztük, akit láttam, hogy jöttek volna, de húzták el a nyakukat onnan. Azok félősek voltak.

A kutya csak akkor támad, ha látja, hogy fél a másik vagy ha támad a másik. vagy ha saját területet véd, vagy ha sarokba szorítják. Vagy ha a kölykeit védi, vagy ha az ennivalóját akarják elvenni.

Legfeljebb kimondottan támadásra nevelt kutya nem hátrálna meg ilyen esetben, legalább is nálam még nem volt ilyen támadás a találkozások alkalmával.

Az nyilván megint más eset, amikor neki támad mondjuk a farkas és a kutya az életét védi. Akkor a kuvasz biztosan erősen esélyes lenne, főleg kettő.

Azt azért tudni kell, hogy az ember mellett szocializálódott kutyák nem az élelemért támadnak csak terület védelemből vagy ha valaki menekül előlük, akkor vadász ösztönből. Ezek nem mennek bele olyan esetbe ahol kicsit is úgy néz ki, hogy nem fél akit metámadnának, hanem inkább vissza támad, egészen addig, amíg nins meg a fizikai támadáshoz a kontaktus. Ha meg van akkor viszont védi magát bármi áron, ha csak nem gyengébb és el tud iszkolni.

Gondoltam, érdemes leírni a kutyákkal kapcsolatos tapasztalataimat, habár a kérdés nem kifejezetten erről szól.

"Utolsó előtti, akkor te biztosan elintézel egy egész farkasfalkát is!"

Ha éhesek akkor nem, de ha nem éhesek akkor el lehet ijeszteni mindenféle kutyát, mert nekik sem érdemes a legkisebb kockázatot se bevállani ha úgy érzik, hogy bármi rizikó van benne.

Viszont ha a létük múlik rajta, hogy enni tudnak bármit, vagy éhen maradnak, akkor esélytelen.

A másik a nevelt idegbetegre tenyésztett támadó kutyákkal van még a legtöbb baj.

Reálisan előre megmondható milyen esetben érdemes egyáltalán megpróbálni felvenni az erőt domonstráló pszichológiai "harcot". Amikor már tényleges fizikai kontaktusnál tart a támadás, ott van a nagyobb baj.

Akkor csak a gázspray segít. Azért a biztonság kedvéért az is mindig ott van a kezemben ma már, de nem használom csak végszükségben. Egyszer már kellett a Bp. RÓmai-parton, rggel jöttem haza munkából és jött megűállíthatatlanul és elrettenthetetlenül egy omondor-puli keverék, elég kistestű kutya és egyenesen nekem tartott. Semmilyen már korábban bevált módon nem lehetett elriasztani.

Jött volna a lábamnak. Előre toltam a bicikli kereket és akkor mögötte próbált hozzám férni, akkor hátra toltam és a kutya előtte próbált jönni.

Végül megelégeltem és elővettem a sprayt és még rákiáltottam de meg se rettent attól.

na mondom akkor jön a spray.

Ez nem paprika spray volt hanem az a régi sűrű sárgás vegyianyag volt benne. Rövidet ráfújtam és figyeltem hogyan viselkedik.

Mintha egy szoborrá vált volna úgy megmerevedett ott egy helyben, még a szeme se rebbent. Aztán lassan a biciklit tolva elindultam tőle távolodva. Vissza néztem de a kutya nem mozdult. Aztán ahogy indultam tovább, a csónakházak felől kiáltott valami öregember hang, hogy Domi, Domííí.. Erre oda ordítottam dühösen a kutya vélhető gazdájának, hogy máskor kösse meg a kutyáját, mert ha mégegyszer meglátom a parton szájkosár nélkül, akkor keresztül lövöm! Igaz, nem volt mivel, de azt nem tudhatta a "kedves gazdi" és a hatékonyság kedvéért ez jött akkor a számra. Aztán jöttem tovább.

Még máskor is találékoztam ugyanezzel a kutyával napközben amikor tömegek jártak a parton. Akkor is a bringa után próbált indulni, Akkor is először megmorogtam mély hangon, de amikor ez kevés volt akkor torkom szakadtából leüvöltöttem a fejét, mire elment.

harmadik alkalommal is találkoztam vele akkor is az összekötő hídtól párszáz méterre és akkor elég vol már, hogy megmorogtam mély tortokhangon, már megismert és nem jött tovább utánam, hanem megfordult a Duna felé és elindult arra. Már tanult az előzőekből.

Szóval szélsőséges helyzeteket nem mindig lehet kezelni, de eddig még nem volt tettleges konfliktuson az elmúlt 61 év alatt idegen kutyával. Szóval van mögöttem évek sokasága és közben sok dolgot megtapasztaltam már.

Egy a lényeg, ha egy kutya nézegeti, hogy támadjon vagy legalább próbálkozzon, akkor fel kell vei vele a kapcsolatot és meg kell határozottan szólítani, mint a gazdája tenné. Akkor legtöbb esetben vagy megrémül mert nem ismert és látja, hogy nem félsz tőle és ő kerül bizonytalan helyzetbe.

Vad, embert nem ismerő állatnál amelyik kisebb termetű nálad és nem a saját kicsinyét, kajáját vagy a területét védi és ne szorítod éépen sarokba, ott jó ha bátran neki iramodsz pár lépésnyit az állat felé. Mivel támadásnak veszi, látja, hogy felveszed a harcot ha próbálkozik, ezért kétszer is meggondolja.

Ha viszont messziről melátsz egy kutyát akkor neked kell elsőként felhívni magadra a figyelmét, hogy "jövök", térj ki. Ehhez jó ha hangosan fütyörészve közelítünk hozzá. A fülét farkát behíúzva fog elsomfordálni. ha mégsem akkor határozottan meg kell szólítani és beszélni kell hozzá. Ha vicsorog, akkor vissza kell morogni, horkantani mély, minél mélyebb hangon. Kicsit felé torpantva lehet vele éreztetni, hogy te vagy a nagyobb erősebb "állat" akivel nem érdemes próbálkozni.

Éhes vadállattal viszont ilyen praktikák nem segítenek, mert az az életéért küzd, hogy enni tudjon. Ott segíthet a gázspray vagy a vadászfegyver.

A medve is csak a nála nagyobbnak látszó lnyektől tarthat, a kisebbek akár fejtre is állhatnak az nem érdekili, attól nem fél. Ezért szoktak felállva és kezüket táskájukat a fejük fölé tartva szembe szállni vele, ha nincs más kiút. Volt ilyen medvés történet, amit egy erdélyi ember mondott el. Jött a medve és már neki iramodott, hogy elérje, de az ember utolsó kétségbe esésében a medve felé kezdett rohanni ordítva.

A medve a legutólsó pillanatban megállt, az ember is. A medve megfordult és elsétált. nem vállata fel a konfliktust.

Amikor más megoldás nincs mert elfutni úgysem tudunk, akkor blöffölni kell, hogy mi vagyunk az erősebbek. Úgy még meg lehet úszni bizonyos esetekben.

Szóval csak reálisan mérlegeljünk ezekre alapozva.

Ami tényleg irreális dolog ott nincs igazán megoldás, de az esélybeli arányokat mindig tudjuk a saját érdekünknek megfelelően változtatni.

Aki megadja magátmegpróbál elfutni az az áldozat, a szabad préda akit el kell kapni.

Aki felveszi a pszichológiai harcot, annak legalább van esélye, ami sokszor elég nagy lehetőség, hogy megússza, elkerülje a konfliktust, csak elég támadónak kell látszani. Az is fontos, ha hozzá érünk az állathoz, akkor már többnyire tényleges harcba fordul a dolog és ott már kisebb az esélyünk.