Miért van az, hogy egyes állatokat lehet szelidíteni, háziasítani, míg másokat nem?

A ma használt háziállatokat több tízezer éve kezdték háziasítani így bőven volt rá idő, hogy nyugodtabb idegrendszer fejlődjön ki, de anno az ősök is vadmacskákkal és farkasokkal kezdték.

Egyébként pedig rengeteg tanulmány szól erről. Pl pár év alatt már rókákkal is sikerült hatalmas fejlődést elérni, a farkasokkal pedig megtanult bánni az ember, szóval lehetséges a velük való együttélés.

A halaknak pedig egyszerűen nem elég fejlett ehhez az idegrendszerük. Képtelenek az alap ösztönök végrehajtásánál többre.

A legteljesebb válasz a kérdésedre itt található:

[link]

Pont ugyanezt a kérdést teszi fel (és válaszolja meg utána egy fejezeten keresztül). Ha tényleg érdekel a téma, javaslom, nézz utána. (Második rész, 9. fejezet, "Zebrák, boldogtalan házasságok és az Anna Karenina-elv", alcím: "Miért nemháziasították a legtöbb nagytestű vad emlősfajt?", p. 158-176)

Ezek szerint nem érdekel annyira, hogy beszerezd a könyvet. Akkor válaszolok röviden.

A szelidítés nem azonos a háziasítással. Kezdjük ezzel. Szelidíteni mindent lehet, még cápát is, oroszlánt meg napjainkban is százszámra szelidítenek, lásd cirkuszok, de tették ezt az órkorban is. Ez még nem háziasítás, elvégre nem hajtanak gazdasági hasznot, nem születnek fogságban szelíd egyedek, nem változott a faj a háziasítás hatására jelentősen, nincs elkülönült forma (legalább alfaji szinten), ami más genetikával rendelkezne a folyamat következtében.

Alapvetően a nagy gazdasági hasznot hajtó állatok nagytestű emlősök, főképp Eurázsiából (É-Afrika ebbe a térságbe tartozik kulturálisan, ezért ide sorolják a tevét is). Ezeket régen háziasították, nagyjából rövid idő alatt, azóta semmi (pont a teve óta). A kistestűek, mint a macska vagy a hörcsög a mai napig "háziasítódnak", bár pl. a laborpatkányt nem szokás hétköznapi szóhasználattal háziállatnak nevezni, de mégis az. Háziállat a felsoroltak közül a méh is, a róka (ma már van háziróka populáció), a farkasból meg lett a kutya. A vad populációt nem számítjuk, elvégre minden háziállatnak van vad őse (vagy volt, de azóta kihalt).

Az ember elsősorban nagytestű szárazföldi emlősfajokat háziasított. A tengerieket nem tudta, az őskorban nem voltak nagy méretű tengeri akváriumok, ez csak ma áll rendelkezésre, így a háziasítás útján van pl. sok gazdasági halfaj (azonban a tenyésztési módszerek miatt ez nem valószínű, hogy bekövetkezne, egyszerűen nincs szelekció, csak szaporítják az egyedeket - viszont pont ideális populációt testesítenek meg, ami populációgenetikai szempontból remek). A felsoroltak közül így kiesett a cápa (nem hajt nagy gazdasági hasznot, nem fogják háziasítani), a halról beszéltem, az aligátor (szintén, a bőre luxuscikk, nincs akkora felvásárlás, hogy érdemes legyen). Maradt a zebra és az oroszlán. Náluk más problémák vannak.

Nagyon sok ok miatt maradhat el a háziasítás. Első az étrend. Nagytestű állat sokat eszik - obligát ragadozó meg nagyon sok húst eszik. Ilyenkor szokás idézni a 10%-os szabályt: egy élőlény az elfogyasztott étel mennyiségének kb. 10%-át haszonsítja. Kilóra így lehet számolni, Jared Diamond példájábal élve: 500 kilós tehén felneveléséhez kell 5000 kiló kukorica. De egy 500 kilós ragadozó (akár oroszlán) felneveléséhez kell 5000 kiló növényevőhús, amihez kell 50000 kiló kukorica. Ez gazdaságtalan, senkinek nem éri meg. A kutya kivétel, mert nem elsősorban a húsáért háziasították (plusz mindenevésre is képes, ahol a húsáért tenyésztették, ott pont moslékon élt). A macska épkézláb megoldás, kistestű, illetve kifejezetten rágcsálóirtásra háziasították. Nem kellett etetni. :)

A másik a növekedési sebesség. Nem írtad, ezért én írok példát: elefánt. Használják hátasállatnak, de mire felnőne egy nemzedék, a gazdájuk meghal. Egyszerűen ezt sem éri meg, egyszerűbb néha befogni egy vad egyedet és megszelidíteni.

A harmadik, ami gond lehet, a fogságban szaporodás. Az oroszlánok mellett egy másik afrikai ragadozóra gondolj, akivel sokat vadásztak: gepárd. A XX. század derekén született az első fogságban született geprádkölyök, nem csoda, hogy nem háziasították, esélyük sem volt. Vadon befogták.

A negyedik a rossz természet. Érthető okból, medvét nem igen háziasítottak (bár állítólag különösen fonom a húsa). Ugyanígy a zebra: iszonyú. Az csak mese, hogy felnyergeled meg versenyt nyersz vele. Elkapni sem igen lehet, meg sem békél az emberrel, nem bírja a nyerget, ritkán ugyan fogat elé lehet fogni, de ennyi. Állatkertekben is utálják, harapós. Állítólag több gondozó sérült meg zebrák miatt, mint a tigrisektől.

Ott van még a pánikra való hajlam. A háziállatot be kell fogni, ami stresszhelyzet. Ha az állat bepánikol és menekülni kezd, akkor jó eséllyel vagy megszökik, vagy átesik a kerítésen és kitöri a nyakát. (Láttál már megrémült lovat? Csúnya látvány.) Ha a faj olyan, hogy nem tűri az ilyen helyzeteket, akkor nem fogják háziasítani. Ezért nincs házigazella vagy háztáji kazuár.

Végül a szociális szerkezet okozhatja, ha egy faj nem került háziasításra. Ha magányosan kóborló fajról van szó, nem tud az ember sokat egy helyre terelni. A macskát pont magányos vadásznak háziasították, így nála ez nem gond, a rókánál viszont igen, mivel a rókát a kutya mintájára próbálták háziasítani. Kell neki territórium, nem tűri az embert, nem ismeri el a dominanciáját. Más fajok ugyan csapatban élnek, de vagy időszakosan kiválnak belőle (pl. antilopok), így nem tarthatóak huzamosabb ideig egy helyen, vagy nem ismernek el egy vezetőt (kanadai vadjuh), így nem lehet terelni a csordát. Úgy meg neház boldogulni az állatokkal.

Lényegében ennyi. Bármi probléma van, besorolható az előbb említett okok közé. Persze a XX. századra megváltoztak a háziasítási szokások, de ez, mint mondtam, főleg a kistestűekre terjed ki. A rómaiaknál már volt nyúl a húsáért, később a szőréért, ma a házikedvencek, kísérleti állatok miatt van egyre több háziállat, különféle szárnyasokat a mai napig háziasítás alá vonnak, a selyemhernyó mintájára egyre több pókfajt próbálnak háziasítani. Nagytestűeknél viszont nagyjából kimerült a keret, ami volt, azt már az őskorban, azóta gyakorlatilag semmi, de próbálkozások vannak.