Az állatkertben szerintem azért nem gondozzák a nőstények a kicsinyeiket, mert az van bennük, hogy úgyis kapnak kaját ők is, meg a kölykeiknek is biztosan ad valaki. Vélemények?

Itt nem erről van szó. Amennyiben megfelelőek a körülmények az adott faj számára, az minden további nélkül gondozza az utódját. Egyrészt, az utódnevelő ösztön nem vész ki 1-2 generáció alatt, másrészt az állatok nem ilyen emberi gondolkodásmóddal élnek, hogy "majd ad valaki enni a kicsinek is".

Arról van szó, hogy ha a körülmények nem megfelelőek (pl. túl kicsi az élettere; sok a zavaró körülmény; nagyon eltér a környezete a természetes élőhelyétől, stb.) akkor szélsőséges esetben akár a kölykeiket is elutasítják. Fogságban tartott oroszlánoknál nagyon gyakori, hogy nem gondozzák a kicsiket, holott a természetben rendkívül gondos anyák a nőstény oroszlánok. De ez a jelenség nem csak az állatkertekben figyelhető meg. Bizonyos ragadozómadár- félék (pl. rétisas)elhagyják a fészket, ha zavarják a fészeknek akár a környékét is. Fajtól is függ, hogy hogyan reagál. Pl: a házi rozsdafarkú, aki megszokta az embereket, vígan költ a gázóra dobozában, postaládában (ezeket mind tapasztaltam a mi utcánkban is), akármekkora a jövés- menés körülötte.

Elvégeztek egyszer egy (elég szörnyű) kísérletet patkányokon. Azt vizsgálták, hogyan reagálnak az állatok a növekvő létszámra, zsúfoltságra. Hagyták őket szaporodni, miközben a területüket nem növelték. Egy idő után teljesen megváltozott a viselkedésük. Általános lett az agresszió, vég nélküli harcok kezdődtek a stressz miatt. A nőstények elvetéltek, vagy nem gondozták kölykeiket, sőt meg is ették azokat. Ezt a rendellenes viselkedést az állandó stresszhelyzet váltotta ki. (Gondolj bele, milyen kellemetlen, amikor zsúfolt metrókocsiban kell utazni, és elvész a személyes tér. Az ember alig várja, hogy kiszállhasson.)

Azt kell itt megérteni, hogy az állatok nem gondolkodnak előre, hanem jórészt ösztönösen élnek. Nem lehet a saját gondolkodásmódunkat és érzelmeinket rájuk ruházni.

abszolút egyetértek leababbal, nem szabad emberi érzelmeket ruházni állatokra.

Egyébként az alapfeltevés szerintem helytelen, a legtöbb állat az állatkertben is gondozza a kicsinyeit.

Azok a fajok, amik nem, azok a szokatlan környezet, a sok stressz vagy a megfelelő tanulási folyamat híján nem teszik ezt.

Sok faj, tipikusan pl. az endemikus fajok annyira speciális körülmények között tudtak élni, hogy bizonyos sokkhatásokra nem készültek fel. Az ember megjelenésével ezek a legveszélyeztetebbek és az állatkertben is, ahol elvileg igyekeznek biztosítani a megfelelő körülményeket számukra, önmagában a környezetet sem tudják feldolgozni.

Arról nem beszélve, hogy nagyobb állatok esetén nincs lehetőség biztosítani a kellő helyet, amihez az szokott és a számára megszokott stimulusokat.